Visszajelzés

Összes cikk

2017-06-07

SZURP-NAPLÓ: EHETI KEDVENCEIM ÉS SZENVEDÉSEIM

Kiemelt kép

Az első hét az edzéssel töltött idő előteremtéséről szólt, ezt sikerült is abszolválni. Erre a hétre az órák tartalmával kapcsolatos célt tűztem ki: fontos alapokat próbálnak nekünk tanítani a lányok, ezért érdemes lenne jobban odafigyelnem, avagy minél precízebben elsajátítani a gyakorlatokat. Gyanítom, ez később még jól jöhet.

Persze első héten is igyekeztem, de nem erre koncentráltam első sorban, hanem hogy meglegyenek az órák, így többször előfordult, hogy úgy fetrengtem a földön, mint krumplibogár a hátán… Gondoltam, ha jobban odafigyelek, majd milyen könnyen menni is fog az. Hát… Nem egészen így lett.

Eddig Flóra és Kriszta óráival találkoztunk, mindketten nagyon pontosan magyaráznak, miközben mutatják is a feladatot. Lenyűgöző! Nekem beszéd nélkül se megy a legtöbb. A pontos feladatvégzés érdekében folyamatosan emlékeztetnek a részletekre, mint például hogy húzzuk be a hasat (ekkor húzom be…) vagy, hogy a vállakat ne húzzuk a nyakunkba (jé, egybe nőttek a fülemmel…) és még sorolhatnám.

Én igazából itt szoktam elveszni. Felveszem az alappozíciót, megcsinálom a gyakorlatot, bah, mi ez nekem, tök könnyű. Aztán jönnek a részletek: vállat le, hasat be, térdeket össze, ujjakra súlyt, tudatosítok…. és már adom is elő a kérészek násztáncát a padlón. Pedig ez még csak az eleje, a „könnyű szakasz”.

Amikor Kriszta azt mondja, hogy „ez egy kényelmes pozíció”, már tudom, hogy az nekem fájni fog. Pedig ránézek a képernyőre és ő olyan könnyedén csinálja. Az egyik nyújtó gyakorlatnál konkrétan összecsomózom magam: térdelve arc a padlón, popsi égnek mered, bal kar a jobb helyén valahol, a jobb nem is tudom, hol van ilyenkor. Valahogy így érhet földet, aki leesik a lépcsőn. Megjegyzem: meglepően kényelmes póz, lépcső nélkül nyilván.

Flóra pedig annyira lágy hangon instruál, hogy még én is képes vagyok lemenni alfába a feladatok közben - persze akkor nem kéne - , pedig nekem sose ment. A héten egy széken ülve kellett fejkörzést végezni csukott szemmel, közben beszélt. Annyira elmerültem magamban, észre sem vettem, hogy már a felső testem is egyre nagyobb köröket ró, aztán le is estem a székről. Igencsak meglepődtem - meg a gyerek is -, aztán jót röhögtem magamon.

Így a hét végére azért van, ami már könnyebben megy, illetve észreveszem, hogy hol nem csinálom jól. Már ismerem a feladatokat; nem is olyan nehezek, mint amennyire elsőre tűntek. Ha nekem megy, bárki meg tudja csinálni! Kezdem őket megkedvelni. A piláteszről eddig azt se tudtam, hogy eszik vagy isszák, most meg kezdek a rabjává válni. Állati jó dolog!

És ha már itt tartunk… Legnagyobb kedvencem Saci, a fekete-fehér cica, aki mint minden valamirevaló macska, egy igazi troll. Szemmel láthatóan zen macsek, a legnagyobb nyugalommal sétál be óra közepén a képernyőbe, és várja a simogatást az oktatótól. Imádom! Csak így tovább, Saci! Remélem jövő héten is találkozunk.

SzDóri

Nézd meg SzDóri előző írásait is!

AHOGY A GYEREK LÁTHATJA

BEMUTATKOZIK A GYERÜNK, ANYUKÁM! ÚJ SZURP NAGYKÖVETE, SZDORI