Anyuka lettem, hol vannak a barátaim?
Az anyaság első időszakában sokan kapjuk azon magunkat, hogy nem csak az egész bioritmusunk fordult egy nagyot, hanem a kapcsolataink is. Egészen pontosan azok a barátságaink, ami meghatározták az elmúlt éveinket, évtizedeinket. Mintha elmaradoznának a telefonhívások, találkozni sincs időnk és néha energiánk se úgy, mint korábban. Miközben nagyobb szükségünk van a barátok, a szeretteink támogatására, mint valaha.
A Gyerünk, anyukám! stábjában megkérdeztem Harcsik Dórit, Kisszékelyi Verát és Lukács Katit, hogy ők mit tapasztalnak, hogyan alakulnak ezek a kapcsolatok az anyasággal.
Ne várj, kezdeményezz!
"Én nagyon szerencsésnek érzem magam, a gyerekkori legjobb barátnőm még mindig a legjobb barátnőm, és a többi iskolai barátságból is egész sok megmaradt" - mondja Harcsik Dóri, akinek a szélesebb baráti társaságában elsőként született gyereke. - "Így nyilván egy csomó buliból kimaradtam, ami nem volt jó érzés, de aztán rájöttem, hogy ahelyett, hogy sajnálom magam, én is tarthatnék otthon összejöveteleket. Ez azóta is így van, nagyon szeretek vendégeket hívni. Így nem kell gyerekfelügyeletet szervezni, vagy olyan helyekre ráncigálni a kicsiket, ahol nem tudnak magukkal mit kezdeni."
Dóri azt szokta mondani a friss első babásoknak, hogy nem muszáj arra várni, hogy őket keressék a régi barátok, nyugodtan lehet kezdeményezni. "Simán lehet, hogy a gyerektelen barátok azt hiszik, hogy zavarnak, nem tudják, hogy hogyan közelítsenek, mikortól lehet valakit programra hívni. A barátoknak meg azt szoktam tanácsolni, hogy hívják el az anyukát minden programra, mert attól, hogy sokszor nem fog tudni részt venni, még érezheti, hogy gondolnak rá."
Hívd el kintre!
"Szerintem van egy fontos mozzanat az anyává váláskor, mégpedig, hogy neked kell alkalmazkodnod a régi barátságokhoz" - mondja Kisszékelyi Vera, majd gyorsan hozzáteszi, hogy ha lehet, akkor kinti helyszínre kell menni, például parkba, sétálni. "Ahol a barátodra tudsz figyelni, mert ő nem (csak) a gyerekre kívánicsi, hanem a felnőtt énedre. Ha már több gyerek is van, érdemes lehet elhívni beszélgetni a játszótérre. Ott egy nem gyerekes felnőtt is elül 30 percet egy kávéval. De mindig te alkalmazkodsz, mert akinek nincs gyereke, az totál nem érti azt a ritmust, amiben élsz, hiszen még nincs róla tapasztalata. Ráadásul, ha te adod meg a holt és a mikort, akkor az abban is könnyítés lehet, hogy ezt az akár rövidke programot hogyan tudod hozzáilleszteni a napodhoz kisgyerekes anyaként."
Nyitottság, mindenek előtt
"Én ovis korom óta úgy járok mindig, hogy a legjobb barátaim elköltöznek, de úgy tényleg. Az ovis barátnőmék Hollandiába költöztek, a suliban az egyik nagyon jó barátom szülei disszidáltak, a sulis barátnőm Németországba ment, az egyetemi barátaim vidékre léptek le. Tartom velük a kapcsolatot, de ez nyilván nem nyújtja azt az élményt, mint egy rendszeres baráti kapcsolat" - eleveníti fel Lukács Kati, aki ennek ellenére szerencsésnek érzi magát, hiszen van a barátai között három is, akikre tudja, hogy bármikor számíthat, bármilyen téren.
Katinak, lévén nyitott és kíváncsi, elég gyorsan megy az ismerkedés. "Mivel a gyerekeim koraszülöttek voltak, így elég sok időt dekkoltam a gyermekágyi osztályon, ahol 3 naponta változtak körülöttem az emberek, és ott egy lánnyal tök jókat dumáltunk és mivel közel is lakott így összebarátkoztunk és nagyokat dumáltunk séták közben. Mondanom sem kell: ők is elköltöztek, igaz nem más országba, de jóval arrébb ahhoz, hogy ez a gyakori találkozás megvalósulhasson." Kati szerint nem kell mindig a legeket keresni. "Mindig voltak játszótéri anyukák, akikkel tök jókat lehetett dumálni, de ők ugye nem lettek barátok, de jó volt tudni, ha lemegyünk, akkor ott lesznek és tudni, hogy lehet nem csak a pelenkákról dumálni velük."
Véletlenek márpedig vannak, a barátságok néha a szomszédos utcákat róva születnek. "Egy szép napon kutyasétáltatás közben leszólított egy anyuka, hogy ugye mi is most kezdjük az ovit, mert látott a szülőin, ő most költözött ide és nem ismer senkit. Vele is szuperül összebarátkoztam, minő meglepetés elköltöztek, bár ők szerencsére olyan távolságban maradtak, hogy vele már értelmes szinten lehet tartani a barátságot."
Lukács Kati a saját tapasztalata alapján azt tanácsolja, hogy légy nyitott, mert a legváratlanabb környezetben is találhatsz lelkitársat.