Legyen béke a családban

Peer Krisztina pszichológus cikksorozatában próbál hasznos tanácsokat adni a családoknak a koronavírus-járvány okozta változások elviseléséhez és átvészeléséhez.

Erőt próbáló idők ezek a családok életében. Sok szakember találgatja, mi következik, és néhány hét és hónap (?) után hogyan fog a járvány hatni a családokra, a mindennapi életünkre, a gyerekeinkkel való kapcsolatunkra. Fogalmam sincs. Három kisgyermeket nevelő szülőként home office-ban a férjemmel együtt magam is érzékelem az összezártságból fakadó mindennapi feszültséget.

Ebben a cikkben a család egészére koncentrálva szeretnék néhány technikát ismertetni, melyek segíthetnek abban, hogy a rendszert működtetni tudjuk ebben a nehéz helyzetben, tudatosan.

Közös szabályok

Vonjuk be a gyerekeket is a közös szabályok megalkotásába, facilitáljuk a folyamatot, adjunk nekik teret, hogy megfogalmazhassák az elvárásaikat, ugyanakkor igyekezzünk a megfelelő mederben tartani azokat. Nem lehet reális elvárás egy többgyerekes családban az, hogy „egyedül szeretnék minden nap esti mozizni”, de az lehet, hogy „kétnaponta legyen családi mozi”. A kamaszok már nagyon jók ebben, a kisebbeket terelgetni kell még – de biztos, hogy kialakul az egyetértés és a rendszer.

Napirend

Sokfelé olvashatjuk, és én is írtam már a napirend fontosságáról. Alakítsuk ki a napirendünket, kezeljük azt rugalmasan, iktassunk bele szabadidőt, énidőt, és valamennyi önkényeztetést is. A szokások kialakítása biztonságot fog nyújtani a gyerekeknek és a felnőtteknek is.

Kölcsönös kérések módszere

Egy családban fontos, hogy tudjunk egymástól kérni. Legyen ez a kérés mindig kölcsönös: azaz mindenki kérhet (és kérjen is) mindenkitől, legyen rendszeres, és vonatkozzon ismétlődő tevékenységre. Segít a teljesítésben és a mérhetőségben, ha minél konkrétabb dolgot kérünk („Kérlek, hozz nekem egy pohár vizet!”). Mindig magunknak kérjünk, és figyeljünk arra, hogy megvalósítható legyen a kérésünk. Ne csak a gyerektől kérjen a szülő, hanem a szülőpártól is, illetve a gyerekek is kérjenek egymástól. Szabad passzolni és szabad alkudni.

Kritikatapéta

Vagy ahogy a kezdeti „panaszfalunkat” elnevezte az író férjem: tanakodó tacepaó, tanácskozó tapéta, kritikatábla, forszírozó fal. Mind ugyanazt a célt szolgálja: a nap folyamán bármelyik családtag felírhatja, mi zavarta aznap és este, a szabályok értékelésekor átbeszélhetjük a lehetséges megoldásokkal együtt.

Esti kupaktanács

Legyen minden estében 15 perc, amikor a család egymásra figyel. Ennek jó terepe a vacsora, ahol a nap során előjött élmények, érzelmek megbeszélésre kerülnek, mindenki mesélhet arról, mi bántja és minek örül. Mert szerencsére öröm is van bőven.

Peer Krisztina pszichológus első és második cikkét is olvasd el a téma kapcsán!

Fotó: Freepik