Máglyára a mumus gyakorlatokkal?

Bizonyára neked is van egy listád róluk. Borsódzik a hátad már az említésüktől is. Tudod, hogy képtelen vagy végrehajtani őket. Csetlesz-botlasz, übergáz. Legszívesebben kigyomlálnád az világból. Nem érted, miért kell elrontani egy jó edzést egy-két ilyennel! Az ezeket előszeretettel alkalmazók szerepelnek a Halál-listádon.

E cikk írásának hetében eleget tettem egy meghívásnak, mely az általános iskolai osztályfőnökömtől érkezett. A pályaorientációs napon tartott előadásomat azzal kezdtem, hogy egy kicsit megmozgattam a srácokat. Jó pár tanulónak már a „Kérlek álljatok fel!” is óriási nyűg volt, de legalább jól prezentálták, amire igyekeztem később rávilágítani, hogy az edzéseken sincs ám mindenkinek kedve mozogni, eleget tenni az iránymutatásaimnak.

A többségnek bizonyára ismerős lehet ez a nyűg, különösen ha valami újjal rukkol elő az edző. Ilyenkor gyakran szembesülök a szemmel ölő, a pokolba küldő és a kijárat felé pislogó tekintetekkel. Pályafutásom elején meglehetősen nehezen viseltem, hogy a szabadidőmben összeállított hiper-szuper, új és látványos gyakorlataimat mekkora ellenérzés fogadta. Ráadásul az évek óta ugyanazokkal a gyakorlatokkal dolgozó kollégáim a legnagyobb lelki nyugalommal fürödtek a vendégeik magasztaló lelkesedésében.

Szerencsére aztán kezem ügyébe került egy főiskolás könyvem, amiben a mozgástanulásról szóló rész megértette velem ezt a jelenséget, melyet most megosztok veled.

Emlékszel, hogyan kötötted be legutóbb a cipődet? Bizonyára nem, pedig hibátlanul végrehajtottad. Az pedig, hogy milyen volt megtanulni még inkább távoli emlék, de valószínű, hogy sokszor kicselezte magát a cipőfűző az ujjaid közül. Nézz meg egy gyereket! Még a nyelve is lóg, se hall, se lát, annyira koncentrál. Ha belegondolsz, nem is olyan egyszerű feladat, mégis csak azok becsülik, akiknek egy baleset, vagy betegség következtében újra meg kell tanulniuk.

A mozgástanulás célja új, vagy elfeledett mozgások készségszintre emelése és koordinált, ügyes végrehajtása. Természetesen ez a komfortzónádon kívül eső folyamat, amit egy terhelt állapotban a hátad közepére kívánsz. Hiszem azonban, hogy a szakaszait megismerve nagyobb elfogadással viseled majd. Íme hát:

Első: A mozgáskép kialakítása.

Egy képi információval rendelkezünk arról, hogy mit fogunk megtanulni.

Második: Durva koordináció.

Az eredetihez még csak hasonlító mozdulatsort hajtunk végre. Sok hibával, nagy energiabefektetéssel, pontatlanul.

Harmadik: Finom koordináció.

Egyre koordináltabbá válik a mozgás. Optimális energiabefektetés, eredményesebb végrehajtás, csak kisebb hibák fordulnak elő.

Negyedik: Automatizált mozgás.

Tökéletes végrehajtás, akár változó körülmények között is. Az esetleges hibákat magától korrigálja a végrehajtó.

Mint ahogy a cipőkötés készségszintű végrehajtásához is időre, elhivatottságra és gyakorlásra volt szükséged, ugyanez igaz a mérlegállásra és társaira is. Légy türelmes magaddal, mint ahogy egy gyerekkel tennéd! Mosolyogj, ha eldőlsz, mint egy krumpliszsák és légy tisztában a tanulás folyamatával!

Melyik gyakorlat a mumusod? Remélem sikerült téged egy kicsit közelebb hoznom hozzá!

Türelmes és élvezetes gyakorlást kívánok!