A szülés minden szempontból egy radikális folyamat, ami maradandó következményekkel jár. Ha bármilyen más radikális dolog történne velünk, ami maradandó következményekkel járna, vajon a fogyás, a külső jutna e először eszünkbe közvetlenül utána, mint elvárás?

Erre keressük a választ ebben a cikkben. Amit nem fogunk tárgyalni, azok a csodaszerek, tabletták és egyéb “rásegítések”. Lesz szó viszont a fogyás és a várandósság kapcsolatáról, lelkiállapotról, a fogyás feltételeiről és szükségességéről, társadalmi elvárásokról és még sok másról is.

KÜLCSÍN

A várandósság egy csoda, a szülés ennek a kiteljesedése, egy gyerek pedig olyan áldás, amit nehéz szavakban kifejezni. A mostani társadalmi berendezkedés azonban súlyosan nehezíti ezeket a folyamatokat, sok szempontból. Az egyik ilyen szempont a külsőségek.

Sorolhatnánk napestig, miért nem jó, nem hasznos, sőt nem egészséges a külsőségekkel foglalkozni szinte bármilyen kontextusban. Beszélhetnénk arról is, hogy a vonzalomnak ideális esetben honnan kéne fakadni, ha egy megfelelő érzelmi intelligenciával rendelkező, támogató partnerről van szó, nem pedig egy ösztöneitől hajtott homo erectus-ról. De valljuk be, körül vagyunk véve, sarokba szorítva, megmérgezve és legtöbb esetben kissé kivégezve is a társadalmi külsőségek által.

Szépnek kell lenni mindenkinek és mindig, mára teljesen egyértelműen nemtől függetlenül. Ez egy olyan ki nem mondott elvárás, ami a legtöbb embernek már gyerekkorában szépen komótosan bekúszik a tudatába egészen ártatlannak tűnő mondatokkal, amik eleve megszabják a külsőségekkel kapcsolatos elvárásainkat és normáinkat. Olyan mondatok ezek, amiket mind hallottunk már:

• “Ha nem ad magára, akkor ne csodálkozzon!” 
• “Kicsit jobban figyelnél drágám és egyből találnál párt! Majd megadom a fodrászom számát”
• “Biztos, hogy még azt megeszed?”
• “Neked nem áll jól ez a szín, kövérít.”

és még sorolhatnánk.

Jól kell kinézni a színházban, az állásinterjún, az esküvőn, a randin, hétköznap, hétvégén és hát jól kéne kinézni várandósan és szülés után is. Odáig még nem fajult a társadalom, hogy szülés közben is jól kelljen kinézni, de ez leginkább abból fakadhat, hogy a folyamat még mindig súlyos tabukkal van övezve.

Kicsi babával meg totyogóval pedig már igazán összekaphatta volna magát az ember lánya, hát mennyi idő eltelt már. És ha már lefogyni nem sikerült, legalább öltözködjön úgy, hogy az gondosan eltakarja a nem kívánt tartalmakat.

Félreértés ne essék, van, akinek ez fontos és örömet okoz. Van, akit az mozdít ki a babás monotóniából vagy a gyermekágy nehézségeiből, hogy végre szépen felöltözhet és kisminkelheti magát és ez nagyon is rendben van így. Ha belülről jön az igény és nem egy külső presszió az oka, akkor nagyszerű, csak így tovább, ne hagyd abba! Csak hát nehéz ugye kiválogatni az irdatlan elvárások tengeréből, hogy melyik jött kívülről és melyik tényleg szívből a miénk.

A BELSŐ ÉS A KÜLSŐ MÉRCE

Erre az önmagában is súlyos fent említett jelenségre jön még a saját fejünkben lévő nem kevésbé súlyos önmagunkról alkotott kép. Az ember általában nem tökéletesen a valóságnak megfelelően látja magát. Ez sok összetevőből adódik, amiben vannak irreális elvárások, rettenetesen torz média és divat által diktált minták és a saját hozott kis batyunk. Van, aki sokkal szebbet lát, van, aki egész valósághoz közelit, de a legtöbben inkább “csúfítjuk” magunkat, azaz a saját fejünkben magunkról alkotott kép “rondább”, “pattanásosabb”, kövérebb”, “striásabb” egyszóval kevésbé ideális, mint az a valóságban van.

Ez a belső mércénk aztán meghatározza a külvilághoz való viszonyunkat is, hiszen ebből adódhatnak a szeretettel, szerethetőséggel kapcsolatos problémák is.

Ezt a jelenséget nevezzük testkép zavarnak, ami rengeteg embernél van jelen, de csak keveseknél kóros. A jelenléte szinte adott a jelen társadalmi viszonyok között, ám észlelhető és kezelhető, ha az ember amúgy rendben van magával. Akkor csak egy kis emlékeztető kell néha és könnyen visszarázódhatunk a valóságba.

Lehet azonban olyan periódus az életben, amikor annyira leterhel minket minden egyéb, hogy az egyébként kordában tartott testképünk a fejünkre nő. Például:

• nagy változásoknál, 

• az alapvető világban elfoglalt helyünk megváltozásánál, 

• a családi kapcsolataink felborulásánál, 

• komolyabb fizikai vagy érzelmi megterhelésnél, 

• váratlan helyzetek sokaságakor.

A fenti példák mindegyike a szülés és születés körüli változás egy-egy aspektusa. Olyankor ez mind teljesül egyszerre. Nem csoda hát, ha az önmagunkról alkotott kép is felborul kissé, hiszen nem csak az elvárások nagyok, de a változások is. Ahhoz, hogy reális képet alkothassunk a szülés körüli állapotunkról, igenis tudomásul kell venni, hogy alapjaiban reng meg ilyenkor az életünk, bármilyen pozitív és csodálatos legyen is ez a változás.

HOZOTT ALKAT

A fogyás egyébként is alkati kérdés. Mindenki máshogy, mástól, más tempóban, más helyről tud fogyni. Persze mindenki le tud fogyni, nincs kifogás, ezt a klisét is untig ismerjük. Édesanyám mindig azt mondta, hogy minden csak kifogás, mert Auschwitzban sem voltak kövér emberek. Nos tényleg nem. Az már más kérdés, mennyiben validálható összehasonlítani egy fejlett nyugati kapitalista társadalmat egy második világháborús bűnténnyel, de hát a kákán is csomót keresők majd jól nem fognak lefogyni.

És mint minden jól berendezett autokráciában, a divatban is külső mércéhez mérünk és ez mérce évtizedről évtizedre megy össze az agymosásban. Mostanra legalábbis kockás hassal és súlyzókkal a kezedben kell visszatérned a szülésből, lehetőleg egy csendben üldögélő gyerekkel.

Ha kevésbé nárcisztikusan állok a dologhoz, akkor úgy fogalmaznám meg, hogy minden fogyás előtt ülj le és gondold végig, hogy honnan indultál a szülés előtt, mit szeretnél elérni, ez hogy viszonyul az akkori és a mostani állapotodhoz és aztán nézz rá objektíven, hogy reálisak e az elvárásaid. Ha reálisak, akkor meg fogod találni a neked legmegfelelőbb módszert. Ha irreálisak, akkor ne a fogyással kezd a magaddal való foglalkozást, hanem egy olyan terápiás foglalkozással, női körrel, barátnős estékkel, vagyis bármivel, ami neked terápiás, ahol az önmagadról alkotott kép és a tested szeretete tutira a helyére kerül. Addig nagyon nagy a veszélye annak, hogy évekig tartó diétázás, önkínzás, evészavarok és testkép problémák alalkulnak ki jojó efektussal a tetejébe.

TÉNYLEG KELL-E, TÉNYLEG AKAROK-E FOGYNI? 

A várandósság 9 hónapjában végbemenő hormon és egyéb szervi változások visszarendeződéséhez legalább egy év szükséges. Annak is, akin ez látszik és annak is, akin nem. Egy év, barátaim. Egy év, amikor minden változik, megint. Tehát volt 9 hónap, amikor össze-vissza változott a testünkben minden. Hormonok, idegen testek, amik parazitaként viselkednek (ez a gyerek), szervek, amik elnyomódtak, összepréselődtek, áthelyeződtek, ízületek, amik széjjel zuhantak és a vázizomzat, ami egyre nagyobb és rendkívül egyirányúan terhelő plusz súlyt cipelt. Na, amikor megszületik az a bizonyos idegen test, akkor tartunk körülbelül a felénél a változásoknak.

És akkor itt eléggé szubjektíven megemlíteném, hogy egy élő embert csinálunk a testünkből. Mármint minden túlzás nélkül, ez történik. Adott kettő darab sejt, amiből a varázslatos női testünk készít egy embert. Tényleg fontos, hogy mindez után hogy nézünk ki? Nekünk, a társadalomnak, akárkinek? Mármint én értem, hogy superman és wonderwoman is gyönyörűen néz ki egy-egy hőstett után, de még ők is megrottyannak egy nagyobbacska csata végére. Hát még 9 hónap kőkemény hormon injekciózás után egy aliennel a gyomrukban.

A fentiek alapján rakj mindent mérlegre és kérdezd meg magadtól, hogy tényleg kell e fogynod és ebben a jelen állapotodban akarsz e egyáltalán vagy pont ráér még egy kicsit?

MINDEN KÖRÜLMÉNYEM ADOTT A FOGYÁSHOZ?

Ha még mindig úgy érzed, hogy te igenis és most szeretnél, ami teljesen jó döntés is lehet akár, akkor nagyon fontos, hogy végig gondold, mindened megvan-e ahhoz, hogy ténylegesen fogyni tudj.

1. POZITÍV ÉNKÉP Szépnek tudod látni magad? Elégedett tudsz lenni a pilanatnyi állapotoddal, annak ellenére, hogy van, amin változtatni szeretnél? Szerethetőnek tartod a tested? Ha mindenre igen a válasz, akkor mehetsz a következő pontra. Ha bármelyikre is nemmel válaszolsz, akkor először kerülj rendbe magaddal, találd meg a szépséget, a csodát a testedben és komolyabb fogyásba csak akkor kezdj bele.

2. KIEGYENSÚLYOZOTT LELKIÁLLAPOT Az óriásI változások közepette, amiben vagy, lehet, hogy nem vagy a legkiegyensúlyozottabb, ami teljesen normális. Azonban ahhoz, hogy egy újabb változást (például egy diétát, sportot vagy életmódváltást bevállalj, újra megfelelően kiegyensúlyozottnak kell lenned. A kibillenésből már nem lehet tovább billenni, előbb vissza kell találni egy kicsit középre.

3. MEGFELELŐ MENNYISÉGŰ IDŐ Akár sportot választottál, akár étrendet, akár mindkettőt, mindenképp időbe fog telni, mire megtanulod az új fajta életvitel csínját-bínját. Mérd fel előre, hogy van e időd arra, amit elterveztél. Ha nincs, akkor csináld a felét. Ha arra sincs, akkor bizony újra kell tervezni, különben csak kínzod magadat és az eredmény is várathat magára.

4. TÁMOGATÓ KÖZEG Hajlandóak e veled enni az étrended szerinti ételeket a veled élők? Hajlandó-e a partnered segíteni időt, erőt találni ehhez a folyamathoz? Megérti-e, átérzi-e az ezzel kapcsolatos kételyeidet, kérdéseidet, gondjaidat, gondolataidat? A közvetlen környezeted támogatása minden változásnál kulcs kérdés, a fogyásnál is az lesz.

5. MEGFELELŐ HÁTTÉRTUDÁS A fogyás, mint olyan, egy annyira komplex és nehezen kordinálható valami, hogy kell hozzá a megfelelő tudás a megfelelő ételekről, amiket beviszel, a megfelelő mozgásformáról, amit csinálsz, a megfelelő módszerekről, ahogyan változtatni szeretnél és a legfontosabb: önmagad megfelelő ismerete. Ez nem feltétlen evidens. Először is önmagadnak is új helyzetben vagy, egy önmagad számára is új szerepben, tehát igenis időbe fog telni, mire kiismered magad így is. Aztán az sem egyértelmű, hogy te személy szerint mitől fogysz, mitől indulnak el a kilók. Ebben csak a kísérletezés fog segíteni. A mozgás mindenképp egy jó kiindulás lesz, a sok folyadék is, de a részleteket neked kell magadnak felfedezni. Minél többet informálódsz, annál jobb helyzetből indulsz.

LISTA FOGYNI AKARÓKNAK

Íme egy lista a szerintem legfontosabb kérdésekről a fogyással kapcsolatban. Mielőtt virtuálisan átnyújtom, el kell, hogy mondjam,hogy én nem hiszek a fogyásban, mint egy diéta végeredményéban. Hosszútávú változás csak hosszútávú változtatással érhető el. A bevitt és elégetett kalóriák közötti összefüggésben eggyel határozottabban hiszek, ezért úgy gondolom, hogy mozgás nélkül nem érdemes ebbe belevágni. Legfőképp pedig azt gondolom, hogy a lelki tényezők nagyon súlyosan nyomnak a latban, sokkal sokkal súlyosabban, mint azt legtöbben felfognák. Íme hát a lista, amit érdemes átgondolni, ha hosszútávon szeretnél olyan életmódváltást, amiben jobban fogod magad érezni, jobb lesz a közérzeted, több lesz az energiád, erősebb és magabiztosabb leszel és még az is lehet, hogy amúgy fogysz, de ez egyébként nem annyira fontos:

• Mi az, amiről hosszútávon vagy egész életemben le tudok mondani? Érdemes-e?

• Mit tudok úgy megváltoztatni, hogy az nem megy az egészségem vagy a kapcsolataim rovására?

• Mi az, ami örömet okoz és hogyan tudom ezt a testemmel kapcsolatosan előnyömre használni?

• Melyik a kedvenc mozgásformám?

• Hogyan tudok babával mozogni?

• Hogyan tudok baba nélkül mozogni?

• Hogyan tudok többet aludni?

• Hogyan tudok többet inni?

• Honnan indultam, hova akarok eljutni és reálisak e az elvárásaim?

• Támogatva érzem e magam?

• Meg tudom e valósítani az ötleteimet a jelen helyzetemben?

• Tudom-e, hogy pontosan min kell változtatnom a célom elérése érdekében?

• Tudok-e jókedvűen, felszabadultan, de legalább veszteségek nélkül részt venni a folyamatban?

• Van-e társam vagy támogató közegem, aki mellettem lesz, ha elbizonytalanodnék?

A Gyerünk, anyukám! több kérdésben is segít válaszolni, de az utolsó pontban mindenképp ott lesz a vártán, ha támogató közegről van szó!