Vera első 100 tornájának története

Szeretnénk veletek megosztani Vera első 100 tornájának a történetét, sokszor mások küzdelmeiről, örömeiről, sikereiről olvasni a legjobb motiváció! Ráadásul Vera nagyon szépen megfogalmazza, hogy nem mindig a hirtelen, látványos változások jelentik az igazán nagy eredményt, sokkal inkább az életminőség javulása, egy fenntartható, egészséges szokás bevezetése. Az ilyen életmódváltás pedig előbb-utóbb a kilókat is megindítja lefelé. :) 

"100 - egy szép kerek szám. Ma századjára álltam oda a tornaszőnyegre/parkettára tornázni, formálódni idén. Tudom, tudom, van aki már az ezredik pontját gyűjti be, meg biztosan van aki sokkal több pontot szerzett január óta, de nekem ez nagyon nagy szó. Kisfiam 3 hónapos volt, amikor a Szülés utáni regeneráló tornákat kezdtem el otthon csinálni, ez volt az első online 8 hetes programom a Gyerünk, anyukám! edzőstábjával. Azóta jelenleg a negyedik 8 hetes GYA programom vége fele járok. Ez számomra azért is jelentős teljesítmény, mivel soha nem voltam egy sportember, és a rendszeres mozgást is csak várandósan iktattam be az életembe, ekkor heti egy kismamatornára járva. Előtte a gimnázium óta alig-alig mozogtam.

Kisfiammal könnyű, panaszmentes várandóságom volt, összesen 4 kilót szedtem fel. Szülés után gyakran megdicsérték a kinézetemet, ezt mindig udvariasan fogadtam, de nem éreztem nagy érdemnek, hiszen alig jött fel rám pár kiló, és a kórházból is minusz kilókkal jöttem haza. Ha azt mondja valaki hogy "jól nézek ki", vagy, hogy " nem is látszik rajtam hogy szültem" azóta is nehéz ezt ténylegesen értékelnem. Könnyen ráfogom a szerencsére, genetikára, elmismásolom magamban a dolgot. Pedig az eredmények magukért beszélnek és ez nem szerencse, genetika, vagy egyéb csoda kérdése, hanem az év eleje óta tartó szorgalmas munkám eredménye. Ez nemrég kezdett szép-lassan tudatosulni bennem. Van még hová fejlődnöm? Persze. Lenne még mit leadni? Bőven. "Sportember" lett volna belőlem? Korántsem. Mindig motivált vagyok? Dehogy. Jó is lenne. Gondoltam rá, hogy feladjam? Gyakrabban, mint hinnétek. Hagytam ki edzéseket? Igen, előfordult. Nem, nem csináltam végig minden egyes edzést, párszor csak a 75%-ig jutottam. Volt, amikor csak 10-20-30 percet sikerült nyögvenyelősen rászánni a tornára, de az is pont 10-20-30 perccel több volt, mint a semmi. Képes vagyok azóta megcsinálni szabályosan 1 fekvőtámaszt? Nem, az még mindig várat magára, még éppen csak könnyített verzióban megyeget. Óriási átalakuláson, teljes életmódváltáson mentem volna keresztül? Nem mondanám...

De amiért megérte, és amiért hálás vagyok a GYA-nak, a közösségnek és magamnak: Nagyon sokat változott az állóképességem, visszanyertem a hasizmom eredeti állapotát. A januári regeneráló program végén 3-4 másodpercet bírtam plankben, side-plankben tartani. Most 30-at simán. Side plankben még többet. Januárban körül-belül 3-6 jumping jacket tudtam kifulladás nélkül megcsinálni, most 1-1,5 percig folyamatosan végzem a gyakorlatot. Na és persze lement még 3-4 kiló is, de nem is ez a lényeg...

A hétköznapjaim részévé vált a mozgás, szokássá vált, és a babám növekedése, és az anyaság kihívásai sem tudtak eltántorítani ettől. És igen, ez most egy dicsekedős poszt, de büszke vagyok magamra, hogy idáig eljutottam. És büszke vagyok a testemre, mert világra hozott egy kis csodát, és emellett folyamatosan változik, sok hatásnak van kitéve, de mégis évek óta először jó tükörbe nézni. Persze azért mindig ott vannak a gondolatok is, hogy mi lehetne más, de már sokkal elfogadóbb vagyok magammal. Ma a 100. edzésemre egy GYA pólóval is megleptem magam, abban álltam a tornaszőnyegre. A nadrágban pedig az a különleges (azon kívül hogy színben ez passzolt a pólóhoz), hogy kb. 4-5 éve a szekrényen mélyén lakik, már amikor használtam megvettem valakitől, akkor is a túl szűk volt rám. Anno akkor éppen hogy rám jött, de emiatt soha nem volt kényelmes, nem használtam egyszer sem. Utána pedig ki is híztam. Talán egy-két hete találtam meg a nagy nyári szekrényszanálásom közepette, és már landolt is a vintedre feltöltős kupacban. Aztán valamelyik nap csak úgy "próba-cseresznye" alapon felpróbáltam és láss csodátt, feljött rám! Szóval még ha nem is készültem erre előre, de ő egy igazi motivációs ruhadarab lett nekem, és így lett teljes a szett a mai Nóris edzésre.

Egy szónak is száz a vége, köszönöm, hogy megoszthattam veletek a történetemet és le a kalappal minden anyuka előtt, aki baba, gyerek mellett edz és időt, energiát szán a saját testi-lelki fejlesztésére. Most már tudom mennyi meló, mekkora dolog ez, és sok-sok alázat, kitartás, türelem és még sorolhatnánk, hogy mi kell hozzá."

Vera a Szülés utáni regeneráló program után az Alakformáló Start, a Csak30! Start, valamint egy nyári különlegesség, a Stabilizáló Start programokkal menetelt tovább. Ha te is szívesen megosztanád a tornásztársaiddal a történetedet, küldd el nekünk bátran a szerintem@gyerunkanyukam.hu e-mail címre!