KÉRDEZD ANYÁT! Faragó-Bekényi Franciska, a nagy újrakezdő

Új sorozatunkban titeket, a Gyerünk, anyukám! közösség tagjait kérdezünk tornáról, anyaságról, hétköznapokról. Ezúttal Faragó-Bekényi Franciska, becenevén Fanni, a márciusi programkörben elstartolt Ahogy tetszik megálmodója mesél magáról: hullámvölgyekről, újrakezdésekről, mindennapi örömökről.

Már több mint négy éve tornázol a Gyerünk, anyukámmal, túl vagy bőven az első ezresen, milyen érzésekkel emlékszel vissza arra az énedre, aki belevágott anno a tornába? Mik voltak az első tapasztalataid, mi szippantott be? És mi a különbség az akkori éned életmódja, mozgással, étrenddel való kapcsolata és a mostani ezzel kapcsolatos gondolkodásmódod között?

A kapcsolatom a tornával elég hektikus volt a Gyerünk, anyukámos időszak előtt. A tornasor végén álló, borzasztó labdaérzékkel megáldott gyerek voltam, aki elég sok hogyan ne oktassunk testnevelést élményt szerzett. Ezután jött a tinédzserkori mindenféle koncepciót és észszerűséget nélkülöző mindent bele torna, ami emlékeim szerint leginkább 1-1,5 órányi ugrókötelezés volt a kedvenc zenéimre. Az étkezéses előéletem is hullámzó: kiskamaszként voltam a vidéki nagymama sütijétől kigömbölyödött, aztán tizenéves korára evési zavarokkal küzdő, önbizalomhiányos lány. Ezek között a közös pont annyi, hogy nem volt szempont az egészséges és változatos étrend. Élénken emlékszem egy modell diéta nevezetű agybajra, ami abból állt, hogy az első nap pár karika nyers ananászt ettem, a második napon pár karika kivit, aztán feladtam. Később a férjemmel futogattam (khm, gyalogoltam és vonszoltam magam felváltva), mielőtt megérkezett az első kisfiunk. De az igény akkor már felmerült, hogy legyen valami rendszeres mozgás az életemben.
Mivel császárral születtek a gyerekeink, először egy erre fókuszáló regeneráló tornasort csináltam, és közben a volt kollégáktól láttam Facebookon, hogy van egy ilyen online tornás lehetőség. Aztán a helyi baba-mama klubosok közül is sokan csinálták, úgyhogy amikor a második fiam fél éves lett, befizettem a Formaszerviz Startra. A többi pedig történelem. :) Beszippantott a hangulat, az órák, örültem a testem erősödésének, és a kezdeti kilókban elért sikereknek. A terhességek hozták magukkal a pajzsmirigy-alulműködést, így az elmúlt 4 évem életmódra vonatkozó szemléletváltása ezzel is összefügg. Az étrendbe kétszer is beletört a bicskám, amíg nem tudtam egy normális(abb)at aludni, addig képtelen voltam tartani a mennyiségeket. Az étkezés terén nagyon sokat adott nekem Bodon Judit dietetikus intuitív étkezésről vezetett csoportja, és az ott elhangzottakat ötvöztem az étrend receptjeivel. A testem igényeire figyelve alkalmazom az étrendet, nem görcsölök már azon, ha maximálisan kihasználom a mozaikságot, és a heti ajánlat ebédjeit cserélem a kedvenceimre. A mozgásban a legnagyobb változás az, hogy megjött a mozgás szeretete, nem egy kötelező kínlódás vagy önsanyargatás, hanem örömtorna. Segít feszültséget oldani, fejleszteni az állóképességemet, hogy fitt anyuka legyek. Nagyon fontosnak érzem, hogy megtanultam elengedni, újratervezni és türelmesebbnek lenni. 

Mennyit nyom a latban az, hogy a testvéred is GYA-s? Mennyire motiváljátok, segítitek egymást?

A tesómmal egy nagyon különleges, szoros és szuper kapcsolatom van. Ennek jó példája ez a közös torna is. Amikor belevágtam az itteni tornába, és láttam, hogy ez mennyire jó, szóltam neki, és bár akkor ő még nem volt anyuka, de lelkesen követett engem. Megbeszéltük, melyik programokhoz lenne kedvünk, és nagyon tudott lelkesíteni, hogy ő is ott van, ő már meg is csinálta a tornát. Voltam én is a háziasszonya, és ő is nekem, nagyon jól szórakozunk a Gyerünk, anyukám! kihívásokra összerakott verseken, videókon vagy fotókon. És most fordult a kocka, én követtem őt a kisbabás időszakhoz passzoló programban, mert nehezíteni mindig tudok, neki viszont fontos, hogy a regenerálódása fokozatos legyen, így nem volt kérdés, hogy jövök vissza Tónus startolni. Most épp az Ahogy tetszikben vagyunk, de már tervezzük a következő programunkat. Voltak közös tornáink is, és sokszor volt, hogy ő vigyázott a gyerekekre, amíg én gyorsan megcsináltam az edzést. Úgyhogy nagyon sok mindenben adott nekem az, hogy itt van.

Többször elmondtad, hogy milyen klassz kapcsolatok alakultak ki a GYA közösségében, mennyire mások ezek az ismeretségek? Barátságok ezek? 

A Szuperhas 2.0 debütáló Facebook csoportjában valahogy összeért egy szuper női közösség, akiknek igénye lett tornás kereteken kívül is beszélgetni. És ennek a csapatnak a kötelékei olyan erősek lettek, hogy ez az online baráti közösség még most is megvan. És bár a tagok közül sokakkal még nem találkoztam élőben, mégis azt érzem, hogy ez több és szorosabb kapcsolat egy sima ismerősi közösségnél. Nagyon jó, hogy a mai rohanó és magányosodó világban van egy ilyen oázis, egy intelligens, vicces, jófej női banda, ahol felüdülés lenni. Nagyon remélem, hogy még sok ilyen csapat alakul az újonnan csatlakozók között is, mert ezek az értékes mikroközösségek nagyon nagy megtartó erővel bírnak.

Ha már támogató női banda. Nagyon aktív vagy a közösségben, ez a torna mellett mennyire fontos része az életednek?  

A kisgyerekes anyuka szerep mellett nagyon jó volt egy kicsit pezsegni itt az online közösségben. Szerettem a kihívásokat, lelkesíteni másokat a tornára. Aztán bizalmat szavaztatok nekem már többször is, hogy legyek egy-egy program háziasszonya, ez egyrészt nagyon inspiráló és extra löket ahhoz, hogy az ember rendesen csinálja a tornákat, másrészt intenzív munka is, hogy az adott csapat hangulatához és igényeihez igazodva tényleg lelkesíteni tudjunk és megadni az újaknak és régieknek azt a jó hangulatot, ami miatt több ez a közösség egy szobatornánál. Néha jól esik hátrébb lépni, és csak tornázóként jelen lenni, de nagyon jó élmény a háziasszonykodás is. Ez a triós verzió különösen. :) (Orbán Dórival és Novák Marissal hárman háziasszonykodnak - a szerk.)

Neked az elmúlt években mi okozta a legnagyobb nehézséget abban, hogy anyaként magadra is figyelj, és hogyan tudtad ezt megugrani? 

Amikor visszamentem dolgozni, akkor ért nagy arcul csapásként a bűntudat érzése. Hogy ha én tornázok, akkor azt a kevés időt elveszem a családtól. Halogattam, este, hulla fáradtan álltam oda, kelletlenül. Aztán megbeszéltem magammal, hogy a testi és lelki egészségem miatt ez egy fontos és jó dolog. Ennél rugalmasabban pedig nem fogok tudni úgyse rendszeresen mozogni. Emellett azt is átgondoltam, hogy a gyerekeknek is jó példát mutatok azzal, hogy figyelek magamra, és jó, ha azt látják, hogy a mozgás egy jó dolog, amit az ember szívesen csinál. Heti 3 alkalommal kb 40-50 percnyi idő, amit nem háztartási dolgokkal és nem 100%-os gyerekszórakoztatással töltök, szerintem nem sok. Szerencsés vagyok, mert a férjem és a családom is támogat, így egyre inkább énidős tevékenység lett számomra a torna. 

Sok újrakezdés van a te GYA-s történetedben. Hogyan emlékszel ezekre?

A 4 év alatt az nem volt kérdés, hogy szeretek mozogni és szeretném ezt tartósan csinálni. Viszont voltak hullámvölgyek, amiből újra fel kellett építeni a korábbi lelkesedést vagy erőnlétet. Az első ilyen az volt, hogy a kezdeti látványos eredmények megtorpantak, majd visszafordultak. Aztán jött a kisebbik fiam betegsége, ami miatt megtanultam elengedni a 100%-ot, és elfogadni, hogy egy gyerek mellett minden terv borulhat. Az étrendben is újrakezdő vagyok, de nem adtam fel, csak meg kellett tanulnom itt is elengedni a kényszeres maximalizmust, hogy nem kell minden betűt kínosan betartva görcsölnöm. Az előbb említett munkába visszatérés is hasonló kihívás volt, de ezután is kialakítottunk egy működőképes rendszert, aminek a része a Gyerünk, anyukám! 
A legutóbbi újrakezdésem egy covidszerű betegség utáni visszatérés volt a régi erőnlétemhez, tavaly tavasszal. A ranglétrát végigjárva eljutottam 5. szintre, és onnan kellett a Post Covid Videótár után a nagy kedvenc Tónus Pluszomig leugrani. Több és erősebb nem fért volna bele. Itt sem volt kérdés, hogy visszatérek, amint lehet, de ésszel, a testemre hallgatva, nem nagyobb károkat okozva magamnak. Azóta újra sikerült elérnem a korábbi erőnlétemet, amit nemrég egy kis influenza megtépázott ugyan, de már Barbi sárkányölőjét jól bírtam, úgyhogy szerencsére nem viselt meg hosszabban. Az elengedés, türelem és rugalmasság triója nélkül szerintem nem lehet hosszú távon zsonglőrködni a család-munka-egészséges életmód labdákkal.

Ebben a programkörben nem csak aktív tornászként és közösségi tagként, hanem programalkotóként is formálod a gyerünkanyukákat. Milyen érzés ez neked? Most másképp tornázol, mint szoktál? Másképp vagy jelen a Facebook csoportokban?

Nagyon örülök, hogy megvalósult az álomprogramom, az Ahogy tetszik, tobzódok a szívemnek kedves órákban. Háziasszonyként most is a segítségemre van Orbán Dóri és Novák Maris, nélkülük nem mertem volna vállalni, mert nagyon nagy csapat gyűlt itt össze, aminek nagyon örülök. Nem szeretnék hármunk közül jobban előtérben lenni amiatt, hogy ez az én szívem csücske program, de minden óra ajánlójához leírom azt a személyes élményt, ami miatt az adott edzőt vagy óratípust szerettem volna szerepeltetni. Az óravégi értékelésekben is személyesebb és hosszabb véleményeket írok. Barbi teljesen személyes első órája nagyon megható volt, és nagyon köszönöm mindenkinek, aki részt vett a megvalósításban. Jó érzés azt is látni, hogy sokaknak ugyanilyen örömöt okoz ez a felállás, mint nekem, és sokakat motivál a tornára, hogy szabadabban válogathatnak a héten, de mégis a zárt csoport közösségében vannak. 

Mit tudhatunk a nem tornász életedről, az anyukaságodról, a munkádról? Mi az ami foglalkoztat, amivel szívesen töltöd az idődet? 

33 éves, 2 gyerekes anyuka és feleség vagyok. Két okos, élénk, vagány kisfiunk van, egyikük ősztől iskolás lesz, a másikuk még ovis. És igen, azt hiszem, jöhet majd az újabb újratervezés. :) Jogász vagyok, szeretem a szakmámat, ebben is dolgozom, és itt képzelem el magam hosszú távon. Bár gyerekként terveztünk paleontológusok és színikritikusok is lenni. Bár, ha megnyernem a lottót, akkor egy barátnőmmel cukrászdát nyitunk, de ennek a matematikai esélye elég csekély. :) A hobbim a színház, az olvasás és zenehallgatás. Régen nagy musical rajongó voltam, most a férjemmel kettesben a prózai darabokat részesítjük előnyben. A munkába ingázás 2x30 percét olvasással töltöm, így sokkal elviselhetőbb az út, és visszatérhettek a könyvek is az életembe, amik a kisgyerekes anyaságnál valahogy kimerültek a gyerekmesékben. Leginkább a test-lélek egyensúlyával foglalkozó könyvek érdekelnek mostanában. Zenében nagyon széles skálán mozognak a kedvenceim, Mozart Requiemjétől a Rammstein dalokig nagyon sok mindent hallgatok, hangulatomtól függően. Nem online mozgásként nagyon szeretem még az úszást, bár egyelőre ennek a rendszeressé tétele nem reális. A gyerekekkel és a férjemmel lelkesen túrázunk és biciklizünk is. Fun fact, hogy van egy ikertesóm és mellé a legjobb barátnőink is ikrek. :) Szeretek utazni, az eddigi favoritom Barcelona volt, nagyon remélem, hogy visszatérek még.