Local Hero Award bagde

Az én Gyerünk, anyukám! sztorim 2020 - A leglátványosabb átalakulás

Sok szeretettel és nagy-nagy örömmel mutatjuk be nektek a Gyerünk, anyukám! szokásos év végi pályázatának első három helyezettjét, A leglátványosabb átalakulás kategóriában!

ELSŐ HELYEZETT: SIPOS-SZÁLASY ZSÓFIA

"Körülbelül 9 éves korom óta van rajtam kisebb-nagyobb súlyfelesleg, nem voltam soha kimondottan vékony. A húszas éveim elején azonban sikerült minden feleslegtől megszabadulni néhány évre. Majd megismerkedtem a férjemmel, és a szerelemtől (na meg a közös jóízű evésektől) ismét elindultak felfelé a kilók szépen lassan, majd 2017-ben a terhességem alatt további több mint 20 kilót híztam. A szülés után sikerült megszabadulnom néhánytól (akkor is a GYA segítségével), azonban ezt követően nagyon rövid idő alatt jött fel rám +25 kg. Ennek okára hamarosan fény derült, 2019 júliusában inzulinrezisztenciával diagnosztizáltak, amely állapot javításához szükségessé vált a 160 grammos szénhidrát diéta szigorú követése, illetve a sport beépítése a mindennapjaimba. Az első három hónapban sikerült a diéta alapjait elsajátítanom annyira, hogy október végén elérkezettnek láttam az időt a sport elkezdésére is. Ekkor a korábbi jó tapasztalataim miatt előfizettem a videótárra, ahol eleinte... Ekkor a korábbi jó tapasztalataim miatt előfizettem a videótárra, ahol eleinte a zumba és a latin fitnesz váltak a mindennapjaim részéve, a mai napig is szívesen végzem ezeket a tornákat. Decemberben nekiláttam a hasizmom rendbetételének is, mivel úgy 4 ujjnyira szét volt nyílva, ezt sikerült 1-1,5 ujjnyira összezárni.

A leglátványosabb átalakulás kategória első helyezettje: SIPOS-SZÁLASY ZSÓFIA

Idén, a tavasz közeledtével éreztem, hogy szükségem lenne valami strukturáltabb mozgásra, és a pécsi vidéki találkozón a lányok – akiknek ezért nagyon hálás vagyok – meggyőztek, hogy vágjak bele a futásba. Március 9-én így elrajtolt velem a Mini Futóprogram, ami nem csak testileg hozott változást, de elképesztő segítséget nyújtott a karantén alatt az ép eszem megőrzéséhez is. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire fogom élvezni a futást. Sajnos a program vége féle megfájdult a csípőm, így a futás helyett ezt követően a Formaszerviz  programban folytattam tovább az utamat. Ennek köszönhetően rengeteget javult a tartásom, valamint a pilates tovább javított a hasizmomon is. Nagyon szerettem, hogy jól strukturált a program. Ezt ismétlem most a novemberi körben, mivel nyáron ki kellett hagynom egy kis időt egyéb tényezők miatt, de szeptembertől ismét a Videótár tornáit végeztem itthon.

SIPOS-SZÁLASY ZSÓFIA fogyásának fázisfotói

Szeretném érzékeltetni, hogy számokban mit is jelentett ez a 15 hónap: az inzulinrezisztencia diagnosztizálásakor 125,2 kg voltam, ma 72 vagyok, vagyis összesen 53 kg-ot fogytam. 2019-ben 24 kilótól szabadultam meg, majd 2020-ban további 29-től. A centiket nem mértem, mert nekem ennél sokkal többet jelentettek a fázisfotók, amiket a programok során fel lehetett tölteni. Arról nem is beszélve, hogy a régóta őrzött lánykori ruháim szépen sorban jók lettek újra. Már csak néhány kiló választ el a felnőttkori legkisebb súlyomtól, amit a húszas éveim elején már elértem, vagyis már csak néhány motivációs ruha lapul a szekrényemben. Az 50-es helyett ismét 38-as a méretem. A legkisebb ruháimat egy éve ki akartam dobni, mondván úgysem lesz már jó rám, de a férjem azt mondta, hogy elfér a padláson, várjunk még vele. Ő hitt abban, hogy képes vagyok rá, és elérem a célomat. Ezért és a folyamatos támogatásáért is nagyon hálás vagyok neki.

SIPOS-SZÁLASY ZSÓFIA 53 kilogrammtól szabadult megy a Gyerünk, anyukám programjaival.

Úgy érzem, a Gyerünk, anyukám! nem csak testileg, de lelkileg is sokat ad és adott. A Facebook csoportban rengeteg pozitív visszajelzést kaptam az átalakulásommal kapcsolatban. Talán addig nem is nagyon hittem a szememnek, illetve nem szembesültem a változással, mindenesetre nagyon sokat kaptam a csoport tagjaitól, és újra van önbizalmam. A csoport tele van igazi NŐKKEL, anyákkal, akik ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint én, így kezdek sok mindent elfogadni. Például a hasam, ami a császármetszés után már soha nem lesz olyan, mint régen. De talán nem is kell. Kihordott egy gyönyörű, 4 kg-os kisfiút, ami sokkal többet ér, mint a régi laposabb hasam. Emellett megszerettem a mozgást, és valóban a mindennapjaim részévé vált, ezzel pedig hozzásegítettetek ahhoz, hogy ismét egészségesnek mondhassam magam az inzulinrezisztenciám és a pajzsmirigyproblémáim ellenére.

A tavalyi LEGendárium olvasgatása közben –, még 100 kilón túl – abban reménykedtem, hogy idén már én is elérek valamit, amivel nevezhetek, és végül így lett. Köszönöm, hogy vagytok, nélkületek ez nem sikerülhetett volna!"

*****

MÁSODIK HELYEZETT: CS. NAGY ÁGNES

"A szoknya, a keretek és az én Gyerünk, anyukám! sztorim

Hát... kezdjük a végén. 2020 nyara van és épp újdonsült kedvenc hobbimnak hódolok: garázsvásáron szerzem be az új ruhatáram fillérekért. Egy 38-as ruha már a vállamra vetve, úgy szemezek percekig egy 36-os szoknyával (36...ez azért mégiscsak túlzás), mire a tulaj kisegít, felpróbálhatom egy bokor mögött. Kilépve egyből keresem a rögtönítélő bizottságomat, amikor is meghallom a hátam mögül anyukám hangját: Marci, hol van Anya? - majd a kissé meghökkent választ: Itt áll előttünk. Hátrafordulok és egyikünk sem hiszi el: a saját anyám nem ismert meg. Pedig még nincs 1 éve, hogy én nem ismertem magamra. 2019 szeptemberében kivágtam a nadrágomból az 52-es cetlit, hogy még véletlenül se kelljen a méretével (a méretemmel!) szembesülnöm.

Mennyit fogytál? 40 kilót?! Hogy csináltad?? - állít meg úton-útfélen mindenki és mindenkinek azt válaszolom: nincs semmi csoda, hidd el, csak egészséges étkezés és rendszeres mozgás. Pedig van csoda, kettő is.

Az első, hogy életemben először megengedtem magamnak, hogy tanuljak a hibáimból. Olyan módszert találtam ki az étkezésre, amit saját tapasztalataim alapján alakítottam ki, nem egy mások által kitalált keretbe próbáltam beleszuszakolni magam. Pedig imádom a kereteket. Kellenek, hogy egyben maradjak (miközben végtelenül irigylem azokat, akiknek nincs rájuk szükségük). De a rossz keretek szorítanak, elnyomnak és a kukában végzik előbb-utóbb. Sosem volt merszem sajátot csinálni, nem hittem magamnak, nem hittem magamban. De 2019 szeptemberére  valami megváltozott, nem tudom, hogy mi, talán igaz a közhely, hogy ha az ember megtalálja a legmélyebb pontot, akkor onnan már csak felfelé van út.

A MÁSODIK HELYEZETT: CS. NAGY ÁGNES

A második csoda pedig a Gyerünk, anyukám! volt. Mindig utáltam mozogni. Őszinte csodálkozással tekintettem mindenkire, aki szeret. Csodabogarak, akik egy párhuzamos világban léteznek, nincs átjárás, ez eleve elrendeltetett és kész. Nemrég találtam meg egy e-mailemet, amit a bátyámnak küldtem kereken 10 éve és ez áll benne: "Most megint azzal hitegetem magam, hogy ha letöltök pár tornás DVD-t akkor majd itthon tornázom, de asszem rá fogok jönni, hogy 25 évesen már nem sokat tudok ezen a téren változni." Nem tudtam még, hogy egyszer majd jön egy Papp Nóri nevű csaj és átjárást enged a párhuzamos világok között.

2019 novemberében álltam először a szőnyegre és Edo total body órája után azt éreztem, hogy megvan. Ott van a kapu és bazdmeg...nyitva van. Hol volt eddig? Miért nem láttam? Miért ők nyitották meg? És egyáltalán KIK ezek?! Az a vicces, hogy máig nem tudom a válaszokat. Azt tudom, hogy reggelente félálomban, amikor az ember keresgéli az érzéseit, most már több mint egy éve jó érzéseket találok. Hogy előző nap megtettem a magamét azért, hogy jól induljon a másnap.

MÁSODIK HELYEZETT: CS. NAGY ÁGNES és a 36-os szoknya

Nem vagyok elégedett a testemmel, sosem leszek az, de ezeknek a hajnali lélektapogatózásoknak az élményéért már megérte. De messzebb nem merek nézni, még mindig nem merem kijelenteni, hogy végre-valahára megtaláltam a rám passzoló keretet. De megtaláltam a Gyerünk, anyukámat és találtam egy 36-os szoknyát. És ennyi most elég."

*****

HARMADIK HELYEZETT (holtversenyben): SZEKERES-SOMOGYI CSENGE

"Kedves Gyerünk anyukám! csapat, kedves edzők és együtt izzadó nőtársak!

Szeretném megosztani veletek az átalakulásom történetét. Először is itt egy kép rólam a 2. szülés után fél évvel (szoptatás-zabálás ezerrel, mozgásból annyi, hogy eltolom a babakocsit a játszótérre, boltba és vissza). Tudjátok mit szeretek magamban? Azt, hogy az önbizalmam 106 kilósan sem volt a béka feneke alatt, látjátok, mosolygok (mindenki mosolyogna a másodszülöttje keresztelőjén), nem vagyok túl lepukkant és a férjem átölel. De azért nézzük most a számokat: 106 kg, 32 éves, 48-50-es méretű ruhát hordtam, a combjaim, mint két sonka, a zsírosabb fajtából (72 cm). Ja, és nincs nyakam, tokám viszont szemmel láthatóan ott rezeg minden kacagásnál, minden „nem szabad!” ordításánál és szénhidrátokban gazdag ételek habzsolásánál.

HARMADIK HELYEZETT (holtversenyben): SZEKERES-SOMOGYI CSENGE

Valami már motoszkált a fejemben, hogy ez az életvitel (gyerekek délutáni alvása alatti teasütemények magamba tömése sorozatnézés közben, esti Túró Rudi majszolások, táblaszám csokipusztítás, nulla aktív mozgás) nem tartható. Anyukám akárhányszor meglátott, így kezdte: „Csengikém, tudom, hogy nemrég szültél, de...”. A húgom, nem volt ilyen tapintatos: „Úgy nézünk ki, mint két tehén”, ezt a mondatot a többesszám miatt engedtem meg neki pofozkodás nélkül, és azért is, mert kb. egyszerre szültünk, ezért ő is küzdött rendesen a mérleggel. Nem, köszönöm, én jól vagyok így, most a gyerekek a fontosak, nem érek rá magamra, így is jó nő vagyok - hárítottam mindig. De azért csak kéne valamit tennem, hogy még sokáig fontosak lehessenek számomra a gyerekek és ne az, hogy a TB fininszírozza-e a dagimobilt. Kéne valamit csinálni.

Futás? Áhh, szétmenne a térdem. Úszás? Macerás és a közleben csak a Nevkó van („A Nevkóben péntekenként”) ahová a környék össze gyereke (és pisije) összegyűlik. Konditerem? Na, ebből már lehet valami. De most menjek oda? Nem akarok izzadt fejjel hazamenni, gombás zuhanyzóban letusolni annál kevésbé. Mi legyen? Aztán Adorjánné Balogh Judit (egyik legjobb barátnőm, akinek holtomig hálás leszek), akivel együtt játszóztattuk a kölköket, megpedzette, hogy ő bizony otthon tornázik, ha gondolom, próbáljam ki én is. Ahh, Juditkám, már voltak ilyen nekifutásaim, a Youtube-tornában nem tudok kitartani. De ez más, magyar, Facebook közösségben együtt a többi sorstárssal, a neve Gyerünk, anyukám! Gyerünk..na várj, ez ismerős. A KOHORSZ miatt kaptam a védőnőtől ilyen kupont, 8 hetes program, de nem vettem komolyan, azt hittem „Na majd kapsz tőlünk egy edzésprogramot pdf-ben, csináld meg, oszt kalap” - típusú nesze semmi fogd meg jól - cucc. Neem, ez nem olyan, próbáld ki.

Hazamentem, megkerestem a kupont, beváltottam, és onnantól kezdve nem volt megállás. Valami elkezdődött... hogy én, aki a jóga és a pilates között nem tesz különbséget („na persze, majd a Világmindenséggel egyesülve, lélegezve fogok lefogyni”), aki a gimis tornaórákat vagy ellógta, vagy az udvaron cigizett „nagykör” futás alatt/helyett, aki hajnalban csak egy csokiért hajlandó felkelni... és csináltam, mert láttam, hogy ez nekem feküdni fog. A honlap vidám, egyszerűen kezelhető, a programok változatosak és a közösség fantasztikus.

HARMADIK HELYEZETT (holtversenyben): SZEKERES-SOMOGYI CSENGE fázisfotók

Nem hittem volna, hogy találok egy olyan NŐI csoportot, ahol nem köpködik egymást. Mindenki egy, vagy hasonló cipőben járt, jó volt olvasni mások csetléseit-botlásait a gyereknevelésben, házaséletben, zsonglőrködést. Na de vissza a számokhoz: Tank Aranka,Tonna-Donna semmikétség. A felmérésekbe is belepusztultam, mi lesz ebből? - rémültem meg kissé az elején, de akkora volt a bizalom Judit és így ismeretlenül Nóri felé, hogy összeszorítottam a fogam, belevágtam az első program (Szülés Utáni Regeneráló Program) első órájába. Aztán szépen beépült a mozgás a mindennapjaimba, sőt, volt hogy háromszor is letoltam egy órát, ha tetszett (és nem volt túl hosszú). A legjobban édesapámnak tűnt fel a változás, ő kamionos, így csak háromhetente találkoztunk, így nagyobb volt a kontraszt. Mindenki dicsért, az egész család bátorított, hogy csak így tovább, kezdek visszaalakulni, karcsúsodni, izmosodni. Sokat számít, ha az embert támogatják, az tuti, de bennem enélkül is ott volt a már a Formaszerviz alatt megjelent belső motiváció, hogy ezt nem adom fel, ez jó, ezt csinálni kell! Lassan egy éve, hogy GYA-hívő vagyok, szép lassan végigjártam a szamárlétrát. SZURP, Formaszerviz, Formaszerviz PluszTónus Tréning, VIP és most vettem egy nagy levegőt, hogy a Sebességváltóban is bizonyítsak magamnak.

HARMADIK HELYEZETT (holtversenyben): SZEKERES-SOMOGYI CSENGE fázisfotók második etap

A súlyom elég gyorsan kezdett csökkeni, a centik is kevesebbet mutattak. Nem egészen egy év alatt 18 kg mínusz! Eltűntek a háthurkák és vékonyabb lett a konykásnéni-kar! Vannak izmaim, amikkel utoljára egyetem alatt találkoztam, sőt újak is megjelentek! Nem azt mondom, hogy nincs még min dolgozni (sőt, ha elérem az álomhatárt, ami 76 kg, akkor sem fogok leállni), de csodálatos, hogy végre kibékültem a mérleggel, elajándékoztam a nagyméretű ruháimat (nem, nem tartogatom, hogy hátha visszahízom, azt soha többé). Anyukám már nem úgy kezdi a beszélgetéseket, hogy „Csengikém valami-valami, DE...”(vagyis hát igen, de legalább nem a méreteim miatt). Köszönet Nórinak, hogy létrehozta ezt a csodát, köszönet a sok edzőnek, akiknek az óráit végigizzadtam és magamban elküldtem őket melegebb éghajlatra egy-egy nehezebb gyakorlat során, köszönet Juditnak, hogy bevont a közösségbe, köszönet a közösségnek, hogy mindig úgy érezhetem, hogy tartozom valahová, köszönet a családomnak a dicséretekért, bátorításért, elismerésért. És persze köszönet magamnak, aki a lenti képen vigyorog, egészséges, van nyaka, és karcsúak a combjai, és egy évvel ezelőtt alig hitte azt, hogy így jó lesz."

HARMADIK HELYEZETT (holtversenyben): SZEKERES-SOMOGYI CSENGE a cél közelében

*****

HARMADIK HELYEZETT (holtversenyben): JANI-FEHÉR SZILVIA

"2018. januárja óta vagyok GYA tag. Kezdtem egy SZURP-al, amit egy következő terhesség miatt fel kellett függesztenem. A bébi születése után jött egy már befejezett SZURP,  majd Súlyrakezdő kétszer, Formaszerviz,  Hastánc, VIP és sok Videótár. Arra jöttem rá, hogy amikor valaki a saját GYA sztorijáról beszél, az olyan, mint amikor a szüléséről mesél. Lehet röviden, tömören és lehet hosszan, nagyon hosszan beszélni róla. Amit röviden fontos tudni az én GYA pályafutásomról, hogy a 2019-es évet eléggé túltoltam torna ügyileg és utána 2019 év vége felé eléggé kiégtem. Ez még 2020 év elején is tartott, ezért jött nekem a lehető legjobbkor a #maradjottohon videótár.

HARMADIK HELYEZETT (holtversenyben): JANI-FEHÉR SZILVIA

Azóta új erőre kaptam és valahogy életemben először úgy érzem, hogy végre nem csak kampányszerűen része az életemnek a sport. Mindig is szerettem sportolni (azzal együtt, hogy nem vagyok egy túl sportos alkat... még), de korábban azt sose gondoltam magamról, hogy én valaha otthon fogok tornázni. Van ismerősöm, aki évek óta DVD-ről csinálja otthon a tornákat. Ezt el se tudtam volna képzelni magamnak. Aztán beszippantott a GYA közösség, mivel egészen más úgy tornázni otthon egyedül, hogy másnap valós emberekkel kerülhetsz kapcsolatba a tornák átbeszélésén keresztül. Amiben nekem nagyon sokat adott a GYA az például az (a fittségen kívül), hogy sokkal bátrabban kipróbálok mindenféle sportágat. Tudom magamról, hogy van egy alap állóképességem és nem félek a kíváncsiságom után menni és új sportágakba (pl. SUP, offline aerobic, futás, spin racing....) belekóstolni. 

Idén április óta most mínusz 16 kilónál tartok és van egy olyan célom, hogy még egyszer ennyi menjen majd le. Már ez a fogyás is sok pozitívumot hozott az életembe: a régi ruhák újra jók rám, sok pozitív megjegyzést kapok az ismerősöktől, a férjem is elkezdett kicsit sportolni, a legkisebb gyerek tök jól használja az SMR hengeremet, a karórám csatját egyre beljebb tudom kapcsolni (most már nem csak férfi karóra érné át a csuklóm), már majdnem tudom hordani a karikagyűrűmet. Amikor ránézek az alkaromra, ami kezd kicsit izmosodni és így hasonlítani az 5 éve elvesztett szeretett, Apukám karjára....az marha jó érzés. 

HARMADIK HELYEZETT (holtversenyben): JANI-FEHÉR SZILVIA a cél közelében

A GYA tagok bejegyzéseit olvasva most már eljutottam oda, hogy elfogadom magamban, ha azt jelzi a testem, hogy egy kis szünetre van szüksége. Nem érzek lelkiismeretfurdalást egy-egy kihagyott torna miatt. Igyekszem úgy felfogni, hogy nekem akkor a pihenés az, amire szükségem van. Utána másnap/harmadnap majd úgyis folytatom a tornát.

Hát, ennyi az én GYA sztorim rövid verzója."

*****

Ha ezeknek a látványos átalakulások téged is megihlettek, és szívesen belevágnál velünk a mozgásba, böngészd át a Gyerünk, anyukám! Programválasztóját, ha pedig úgy érzed, hogy segítségre van szükséged a megfelelő program kiválasztásában, írj nekünk bátran a szerintem@gyerunkanyukam.hu e-mail címre!

Ha szeretnél folyamatosan értesülni a friss eseményekről, programokról és kihívásokról, iratkozz fel hírlevelünkre!

Szeretnék e-mail értesítést az újdonságokról