Milyen kérdésekkel lehet egy terhes nő agyára menni?

Hogy mit ne kérdezz egy kismamától? Leginkább semmit. :D Végtelenül frusztráló tud lenni a várandósság megváltozott fizikai és mentális állapotában, amikor naponta öten kérdezik meg, hogy "Na, egyben vagytok még?". Igen - mondja ilyenkor a kismama - hát bizony ez nem egy görögdinnye a pólóm alatt. Ötödjére már lehet, hogy nem is válaszol, csak egy lesújtó pillantás a jutalmad. Te meg nem érted, miért, hiszen nem tudhatod, hogy ma már te vagy az ötödik, te csak próbáltál együttérző és kedves lenni. És jól elkönyvelitek egymást. Ő lesz a hiszis, te meg az érzéketlen.

Négy várandóssággal a hátam mögött azt hiszem, már nem tudtok olyan kérdést feltenni, amit nem hallottam, ezért megkísérelem összeszedni a legkellemetlenebbeket, okuljon és nosztalgiázzon mindenki kedvére. :)

AMI ABSZOLÚT TABU

Az nyilvánvalóan a kismama súlya. "A mennyit szedtél fel?"-től az "Ahhoz képest jól nézel ki!"-ig a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. Mindenki tudja, hogy egy terhes nőnek nő a súlya, maga a terhes nő tudja a legjobban, tök felesleges erre emlékeztetni is. :) 

A has. A has mérete, formája, helyzete, kérdés nélküli taperolása. Élénken él bennem a riadalom, amikor az első várandósságom alatt egy nem túl közeli kollégám megjegyezte, hogy már milyen szépen leszállt a hasam. Kb 5 hónapos terhes voltam akkor. Azóta megtanultam, hogy a hasból mindenki jósol. Fiút és lányt, közelgő szülést, babaméretet, el kell engedni a dolgot. De a legegyszerűbb, ha egész egyszerűen nem minősítjük egy kismama hasát. És soha-soha nem fogdossuk meg kérdés nélkül. Van, aki ezt tök jól veszi, van, akit a hideg is kiráz tőle, kérdezzük meg, hogy szabad-e. 

A saját szülésélményeink véres valósága. Kivéve, ha a kismama tapasztalatokat szeretne gyűjteni és ő maga kérdez. Egyrészt minden szülés teljesen más és egyedi, másrészt borzasztóan be lehet paráztatni a másikat két napos vajúdásokkal, műtős-varrós sztorikkal, repedésekkel-szakadásokkal, soroljam még? :D A saját szülésélményünk a miénk, számunkra becses, már megszépítette az idő, erősödtünk általa. Annak az anyukának viszont, aki még előtte áll ennek, simán lehet riasztó.

Az erőszakos tukmálás. Borzasztó idegesítő tud lenni, amikor mindenki mindent ki akar szedni a kezedből ne cipeld, ne emeld, ülj már le felkiáltásokkal. Nagyon jól tud esni, ha kedvesen felajánljuk a segítséget. Egyszer. Utána pedig döntse el az érintett, hogy kér-e belőle. Mert lehet, hogy pont attól érzi magát erősnek, hogy cipeli, sikerélmény, hogy emeli és lehet, hogy ülve baromira fáj az aranyere, de ezt nyilván nem fogja az orrodra kötni. :)

Próbáljuk meg kerülni a sablonokat. Pedig van belőlük egy pár. :D Fent már írtam a klasszikus Egyben vagytok még?-et, de szorosan a nyomában kullog a Már nem kell sokáig kibírni., meg a Hát igen, ez már valóban terhesség. 

Ne minősítsünk. Nem a mi dolgunk. Ha valaki a bizalmába avat és elmondja például a leendő babája nevét, nem ér azt mondani, hogy nem tetszik. Természtesen teljesen más kérdés, amikor valaki tanácsot kér, de akkor is megéri diplomatikusan foglamazni, mert lehet, hogy az ő fejében és szívében már ott van a megoldás, vagy a végleges változat, csak még nem meri biztosra mondani.

MOST AKKOR SEMMIRŐL NEM LEHET BESZÉLGETNI?

Jogos a kérdés. Szerintem a legegyszerűbb hagyni, hogy a kismama válasszon témát. És ehhez simán elég egy egyszerű Hogy vagy? vagy Mi újság? is. Várandósságra utaló sallangok nélkül. Lehet, hogy szívesebben beszélne még a munkájáról, mint a babaruhákról. De lehet, hogy most volt épp vizsgálaton és szívesen megosztaná az örömét, vagy aggodalmát. 

Egy kismamát mindig ér megdicsérni. Ha csinos, ha jól áll a haja, szépen van kisminkelve, szuper az alakja. Nem a pocakja, az alakja. :D Biztosan örülni fog a kedves szavaknak. 

És ami szerintem a legfontosabb: A várandóssággal kezdődik az az időszak, amikor Kovács Melindából egyszerűen csak Anyuka lesz valaki. Anyuka lesz a vérvételen, a védőnőnél, a nőgyógyásznál, a kórházban. Mindenki csak a babára kíváncsi. Hogy mennyit fejlődött, hagyja-e aludni, rugdos-e és ha igen, akkor jobban, vagy kevsbé, mint az előző. Legyél kíváncsi az ő személyére is. Hogy ő hogy érzi magát, mi foglalkoztatja, mi történik vele. Biztos vagyok benne, hogy nagyon hálás lesz érte és értékelni fogja, hogy vele is foglalkozol. :)

Végül pedig szeretnék megnyugtatni mindenkit, ez korántsem egy akkora kommunikációs aknamező, mint amekkorának tűnik. Főleg, ha jól ismerjük a kismamát és a habitusát - bár a terhességi hormokok tudnak váratlan fordulatokat produkálni. :D  De ha megpróbáljuk tudatosítani magunkban, hogy legyünk kedvesek és tapintatosak és gondolkodunk, mielőtt kimondunk egy kéretlen tanácsot, bántó kérdést, vagy sablonos jópofáskodást, akkor mindent megtettünk a béke és a kisimult idegek érdekében.