Tényleg a méret a lényeg?

A kérdésre a politikailag korrekt válasz természetesen az, hogy nem. Miközben pedig sok esetben nagyon is igen. Mert - valljuk be - egészen más érzés felhúzni egy harmincvalahányas nadrágot, mint egy negyvenvalahányast. Én magam soha nem voltam XXS-es alkat, fénykoromban 36-os, de inkább 38-as ruhákat hordtam, mégis kicsit felkavaró érzés volt megvenni az első 40-es ruhadarabot. Nálam ez, a rendszeres, aktív mozgás utáni, de még a gyerekek előtti irodában töltött néhány év következménye volt, viszont a gyerekek születése óta stabilan 42-es méretet hordok.

A lényeg, hogy jó legyen a méret

Sokan vannak, akik a szülés után azzal szembesülnek, hogy a korábbinál akár két-három mérettel is nagyobb ruhára van szükségük. A felismerés persze nem a legjobbkor érkezik, hiszen az ember lányának az idegrendszerét már így is alaposan próbára teszi az anyává válás. Rá kell jönnünk, hogy a magazinok oldalain látott cuki kis angyalkák és gyönyörűen kisminkelt anyukák világa nagyon távol áll a halandó, hétköznapi emberektől. Az édes kis angyal bizony nem mindig akar együttműködni az idillben, mi pedig nap mint nap az életünkért küzdünk, legalábbis az első időkben biztosan. Ezután jön az anyai dackorszak, hogy “azért még én is élek, és szeretnék is valahogy kinézni”. Ilyenkor rántjuk elő hirtelen a szekrényben lapuló, azelőtt munkába járós nacit, majd azzal a lendülettel vissza is pakoljuk jó mélyre, mert rájövünk, hogy még a vádlinkra sem tudjuk felhúzni a szárát.

Tennünk kell a céljainkért!

Ezen a ponton válaszút elé kerülünk. Elkezdjük magunkat nagyon, de nagyon sajnálni, és az igazságtalan világot pedig nagyon, de nagyon utálni, vagy pedig felszívjuk magunkat, és teszünk valamit a kívánt ruhaméret elérésének érdekében. Végigjárva mind a két utat - pontosabban szólva, a másodiknak még csak az elején járok - tapasztalatból mondhatom, hogy a második sokkal célravezetőbb. Nem csak azért, mert fogyhatunk, hanem azért is, mert ha így teszünk, egy idő után már őszintén mondhatjuk, hogy nem a méret a lényeg. Egy kicsivel több, mint egy év telt el azóta, hogy a mozgás újra aktív része lett az életemnek. Még mindig 42-es méretet hordok, de ez a 42-es semmiben sem hasonlít az egy évvel ezelőttihez. Egészen másképp viselem ugyanazokat a ruhadarabokat, magabiztosabb és formásabb lettem, és ez a környezetemnek is feltűnt. Úgy érzem magam, mintha kisebb ruhákat hordanék, és remélem, hogy egy idő után ez valóban így is lesz.

Gyerünk, anyukám, neked is sikerülni fog!

Meggyőződésemmé vált, hogy a ruhaméretből adódó problémák csupán a fejünkben léteznek. Egyrészről, nagyszerű motiváció lehet, ha célul tűzzük ki, hogy néhány hónap múlva egy mérettel kisebbre cseréljük a ruhatárunkat. Másfelől viszont, óriási csalódás lehet, ha ez mégsem sikerül. Ilyenkor könnyen elsiklunk afölött, hogy a méretben ugyan még mindig változatlan ruhadarabok már egészen másképp állnak rajtunk. Sajnos sokszor mi magunk becsüljük le a saját eredményeinket. Éppen ezért célszerű más jellegű célokat kitűzni magunk elé, és ebben rengeteget segíthetnek a Gyerünk, anyukám! hatékony programjai.

A nyolc hetes programok kezdetén, félidejében és végén, a résztvevők lemérik a súlyukat, a centiket, állóképességi gyakorlatokat végeznek, és ami a legfontosabb, le is fényképezik magukat. Fénykép készül elölnézetben, oldalnézetben és - most figyeljetek - motivációs ruhában. Egy adott ruhadarabon sokkal jobban lemérhető a változás, mintha az egész ruhatárunkat figyelnénk. A képeket pedig, a készítőjükön kívül senki sem láthatja, ennek ellenére az a tapasztalat, hogy egy-egy sikeres program után sokan osztják meg szívesen az eredményeiket, sikereiket a zárt közösséggel is.  

Méret kérdésben tehát érdemes, a kevesebb néha több elvét követni, hogy az egy adott ruhaméreten belüli változásokat is értékelni tudjuk. Ezek is nagyon fontosak, sőt, kulcsfontosságúak lehetnek akkor, amikor éppen holtpontra kerülünk, és azon elmélkedünk, hogy megéri-e folytatni a mozgást és a helyes étkezést. Ne feledjük, hogy Rómát sem egy nap alatt építették, ne okozzunk magunknak fölösleges kudarc élményt azzal, hogy túlságosan nagyravágyóan jelöljük ki a céljainkat. Ne a mérlegnek és a ruhacímkéknek higgyünk, hanem a tükörnek!

Szerző: Harcsik Dóri