Hogyan segíti a gyerekeket a mozgás?

Sokszor írják a GY.A. tornázóink, hogy ilyen-olyan okokból utálták az iskolai tesiórákat. Próbálok bízni benne, hogy mostanra beértek olyan változások, amelyek miatt a gyerekeink generációját ez már nem fogja érinteni. Azt is remélem, hogy ezeknek a nőknek, és úgy általában mindannyiunknak, megadatott gyerekkorunkban valamennyi örömteli mozgás. Ami egyébként pont a mi gyerekkorunkban volt talán egyszerűbben elérhető: spontán fáramászások, játszótéri fejjel lefelé lógva unatkozások, tollasozás a csendes forgalmú utcán, bringázás az unokatesóék telke mellett a határban…

A mai gyerekek mozgástere ebben a tekintetben beszűkültebb. Közben meg olyan lehetőségek is kitárultak előttük, amire mi nem is gondolhattunk. Tegye fel a kezét, akinek anno trambulinja volt a kert végében, vagy falat mászni járt – na ugye. Ami pedig kifejezetten jó, hogy létezik ma már, és bárcsak lett volna anno is: a mindenféle mozgásterápiák, melyek a képességzavarok és tartáshibák esetén tudnak rengeteget segíteni az érintett gyerekeknek.

De alapvetően az a legfontosabb, hogy sikerüljön a gyerekeinknek megadni a sokat mozgás lehetőségét rendszeresen. És ebben kell a szülői tudatosság, ötlet és szervezés egyben. Nagyon sokszor erőnkön felül egyébként – ezért elkél a segítség. 

Mik az előnyei a rendszeres sportnak gyerekkorban?

Elsőre a lelki egészségre ható dolgokat szeretném kiemelni – furán hangozhat egy Pilates szakembertől, de a témában ezt tartom a legfontosabbnak.

• Az a gyerek, aki szereti azt a sportot, amire jár, be tud illeszkedni a társai közé, élvezi az edzői bizalmát, és reális kihívásokat kap, nagyon fel tud töltődni lelkileg a sport által. 

• Lehet ez tényleg bármi: úszás, kosár, balett, karate… 

• Ráadásul a közösséghez tartozás intenzív megélésén és a sikerélményeken túl egyéb rendkívül fontos, talán még a szülőkben sem mindig tudatosuló hatások is jelentkeznek: fejlődik az akaraterő, az önismeret, a kudarctűrés, az empátia.

• Az is gyakran előfordul, hogy egy szorongó típusú, vagy stresszes korszakát élő gyereknek segít oldódni, magára találni a sport, a mozgás, és maga a közeg. Hiszen a gyerekek ösztönösen mozgással vezetik le az őket érő ingerek jelentős részét. 

Természetesen csak akkor, ha ez nem egy újabb túlzott elvárást támaszt az életükben.

Figyelnünk kell, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, és ez sokszor nem is olyan könnyű. De előbb-utóbb csak sikerül találni olyan helyet, ahol az ő kis természetével összhangban működhet a mozgással járó önfelfedezés, társas élmény és öröm.

 

Az otthoni példák és a család jó hatása

Az sem tragédia, ha nem jut el a gyerkőc sportra, mert nem tudjuk megoldani, esetleg ő nem hajlandó sehova járni. A mozgás szeretetét a szülők is át tudják adni otthon – ezt szerintem a GY.A. tornázói már megtapasztalták. 

• Látja a gyerek, hogy anya, apa is mozog: elvonulnak tornázni, eljárnak futni, úszni, biciklizni, túrázni. 

• A gyerekeket érdekli, hogy mit csinálnak a szüleik. Be lehet vonni őket is az otthoni tornázásba, lehet ebből, vagy a közös sétákból, túrázásokból, úszásokból, biciklizésekből is felépíteni az életük mozgásos részét.

Természetesen mindenféle tökéletességkép-hajhászás nélkül is hozzá lehet állni mindehhez: 

• lát a gyerek példát arra, amikor örömmel mozgunk, 

• arra, amikor valami nem sikerül, vagy rossz napunkon kell belekezdeni, de mégsem adjuk fel; és 

• arra is, hogy van az a helyzet, amikor épp a keservesen elkezdett torna lesz az, ami feltölt újra, és a végére már újra önmagunk vagyunk.

 

 

Kihagyhatatlan típusa a mozgásos kalandoknak, és sokszorosan meg is hálálja magát, ha kötetlen alkalmakat is teremtünk a mozgásra:

• A játszótéri homokozó, hinta, mászóka is remek megoldás, és lehet focizni, rollerezni, tollasozni, valami életkornak megfelelő izgalmas kihívást mindig lehet találni. 

• Amikor az időjárás engedi, a legtöbben ki is visszük őket a szabadba – nyilván nem én vagyok az egyetlen szülő, aki hamar megtanulta, hogy az étvágyra és az alvókára is jó hatással lesz a mozgás és a szabad levegő. 

• Az meg hab a tortán, hogy az ebben jártas szakemberek szerint mindezektől rengeteget fejlődnek titokban a gyerekek egyéb képességei. 

• Ugyanebből az okból néha egy kiadós sarazás vagy fűben/hóban hempergés nem szabadna, hogy kimaradjon bárki gyerekkorából.

És ha már a gyerekeink számára megadtunk mindent és mi is kitornáztuk magunkat, ne felejtsünk el néha megpihenni is. Bármilyen lelkesen edzünk mindannyian, a nem sportolós, "rápihenős" napokat is iktassuk be méghozzá rendszeresen. Ha van olyan szerencsénk, hogy ilyenkor dolgoznunk sem kell, és a háztartás is megvár, üljünk ki mi is a homokozó szélére vagy építsünk velük hóembert és legyünk egy kicsit újra önfeledt gyerekek mi magunk is.

Szerző: Domokos Flóra