Edzőink

Gergő bemutatkozása

Sokáig úgy gondoltam, hogy a tánc lányoknak való, és nincs az a pénz, hogy engem rávegyenek arra, hogy felhúzzam a tánccipőt. Eközben Anya salsa tanár asszisztens lett, és gimnazista koromban úgy döntöttem, adok neki egy esélyt a csoportjában, majd azonnal beleszerettem a táncba. A zenék fülbemászók, a társaság jófej, és klassz érzés volt óráról órára egyre több olyan lépéssort megismerni, amit aztán egymás után fűzve egy egész számot végig tudok táncolni, ráadásul párban. Külön pozitívumként éltem meg, hogy az évek során egyre nyitottabbá váltam az emberek felé, köszönhetően a táncnak.

A következő nagy lépést az jelentette, amikor elkezdtem tánctáborokba járni. Az órákon jókat szórakoztam, az esti bulikban pedig fantasztikusakat táncoltam, de ami igazán fontos, hogy egy ilyen táborban ismerkedtem meg először a Zumbával. Előtte talán nem is tudtam pontosan, milyen is ez, de azt mondták, jók a zenék, előismereteket nem igényel, és úgy sportolsz, hogy közben eszedbe sem jut, hogy elfáradtál. Gondoltam, mi baj lehet belőle, tegyünk egy próbát. Nem is bántam meg, teljesen magával ragadott a hangulat, és el is döntöttem, hogy rendszeresen szeretnék órára járni. Néhány hónapig jártam is, de aztán az oktatóm elment szülni, és amikor hónapokkal később újra
indultak az órák, már nem csatlakoztam vissza egyéb elfoglaltságaim miatt. Időközben én egyre magabiztosabb voltam, a koreográfiákat könnyen megjegyeztem, otthon szívesen gyakoroltam is őket, és már ekkor motoszkált bennem a gondolat, hogy egyszer én is szívesen tartanám az órákat.
Az első Zumba órán, még lelkes kezdőként kicsit megilletődtem, egyrészt azért, mert rengetegen voltak, másrészt azért, mert rajtam kívül Gyuri , az oktató volt az egyetlen férfi, és kicsit aggódtam, hogy milyen lesz a fogadtatásom, ha én a hátsó sorban elbújok. Szerencsére néhány alkalom után már felszabadultan ugráltam, köszönhetően a remek, befogadó társaságnak. Rövid időn belül el is végeztem a Zumba oktatói tanfolyamot, de a folyamatot némileg lelassította a COVID. Végül még az első karantén alatt megkezdtük a kiképzésemet videóhívás keretein belül.
A legjobban talán azt szeretem, hogy bármennyire is elfáradunk az óra végére, mindig számos fülig érő mosolyt látok a társaság arcán, ezzel is plusz energiákat felszabadítva bennem, amit aztán magamból kiadva még pörgősebb és vidámabb órát tudok tartani.

Jelenleg főállásban programozóként webes alkalmazások fejlesztésével foglalkozom, így az egész napos szellemileg leterhelő ülőmunka mellé tökéletes kiegészítés esténként átmozgatni a testem.