FORMASZERVIZ-NAPLÓ BORI

Nem volt egyszerű az utolsó hetem, de szerencsére ennek is hepiend lett a vége. Murphy ismét vicces kedvében volt.

Nyaralni voltunk pár saját és pár lízingelt rokon gyerekkel. Arra számítottam, hogy éjjelente majd telefonról tudok tornázni. Hát, nem jött össze. Az első piloxingot még csak-csak lenyomtam, de a 40. perc körül leállt a rendszer, és onnantól semmiféle tornát, videót nem volt hajlandó lejátszani a gépezet.

Így aztán Nóri tornája totálba kimaradt, hiába vittem a kis edzőcipőm, gumiszalagom és miegymást. Na nem baj, gondoltam, majd úszom minden nap egy nagyot és így mégsem maradok mozgás nélkül. A férjem nagyon rendes volt, mert aznap épp 4db zsizsegő mini kislánnyal voltunk és hajlandó volt egyedül terelgetni őket a vízben, míg én 40 perc alatt átúsztam a tavat oda-vissza. Szuper jó volt. Viszont másnapra ennek a sportnak is lőttek, ugyanis megérkeztek a viharfelhők. És innentől kezdve mindennap menetrendszerűen a délutáni alvás után gyűltek fölénk, hogy még véletlen se legyen esély arra, hogy kijussak a tópartra úszni.

Akkor aztán kitaláltam, hogy ha már tornázni nem tudok, legalább hasznosítom magam. Így aztán nekiálltam ásni, tarackot gyomlálni, és végül csalánt irtani. Ez felért egy edzéssel, vagy többel is talán, ugyanis olyan csalán nőtt a kertben, ami vastag mackónadrágon keresztül is csíp. Ezért aztán felvettem az összes ruhám, pulcsim, hosszú gatyám, anyósom bőrkesztyűjét, vastag zoknit, kerti bakancsot, kapucnit és így, szkafanderbe beöltözve vágtam neki a déli 30 fokos napsütésnek csalánt ásni. Két órán át tartott, nem tudom, mennyi kalóriát égettem, de biztosan állítom, hogy be lehetne venni ezt a sportot a leghatékonyabb fogyókúrás programba is.

A kajáról pedig inkább ne is beszéljünk. Elég annyi, hogy volt rakott krumpli meg rántott hús, és egy pár zacskó csokis keksz. Meg szendvics minden mennyiségben. Jobbnál jobb fogyókúrás ételek, és én kedvemre válogathattam belőlük…

Mire hazaértem, már nem reméltem semmi jót. Aztán mégiscsak ráálltam a fránya mérlegre, mivel a programnak és a hétnek is vége volt, és most már tényleg mérni kellett… És láss csodát, nem híztam, de fogytam 2 kilót. Hihetetlen, mert hetek óta alig mozdul a mérleg, pedig rengeteget tornáztam és a kajára is figyeltem. Most meg, mikor alig ütöttem meg a szintet, rögtön leugrott egy adag zsír. A centi is jóval kevesebbet mutatott, főleg a hasamon.

Örömömben lenyomtam két tornát, hogy a kimaradt helyett is legyen valami. Pont kapóra jött Nóri szobatornás féjszes videója, és persze az is, hogy a férjem elvitte a lányokat egész napra, így a babával kettesben - és persze a szupercuki és támogató Gyerünkanyukámos online anyukákkal - ünnepelhettük meg az elmúlt 8 hetet. Egy kedves babaklubos anyuka megcsinálta az utána fotómat is, ami szintén meglepő változásokat mutatott. Konkrétan 4 kiló mínuszt sikerült elérnem a Formaszerviz kezdete óta, 5 cm mínusz ment le derékból és 1 cm mínusz csípőből. Az állóképességem pedig határozottan nőtt.

Mikor év elején nézegettem az oldalt, és láttam az inspiranyukat az előtte-utána fotókkal, elgondolkoztam, hogy vajon mi lehet a titkuk. Elég gyanús volt, hogy mindenki nagyon sokat fogyott, ezért érdemesnek láttam megnézni közelebbről ezt a tornát. Hogy fogyhatnak ennyit, ha nem szednek semmit? Biztos voltam benne, hogy megtalálom az átverést, ami az ilyen fotók mögött bujkál. Ha mást nem, photoshopot. Most kezdek rájönni, hogy nincs titok, vagyis de. És én is azt csinálom. Akaraterő, torna és dupla torna. Ennyi és nincs más.

Délutánra már pont annyira voltam boldog, hogy nekiálltam a kedvenc diétás répatortámnak, Gyerünk, anyukám! dizájnnal ellátva.

Azt hiszem, ezt most nem tudom überelni egyelőre. Szeretettel küldöm az összes tündér anyukának, akikkel megismerkedhettem a programok alatt, és persze Nórinak is, aki megálmodta nekünk ezt a szuper lehetőséget. Hajrá nyári szünet, helló szobatorna, jó reggelt futócipő, és persze viszlát a következő programban!

---

Bori részletes naplóját itt találod:

2017.05.25. A SZÜNET MOZGALMASRA SIKERÜLT

Pont jól jött a szünet a SZURP után. Eredetileg jól megijedtem, hogy mi lesz velem, ha egy hétig nem tornázom, de aztán minden megoldódott, mivel hétfőn még elkaptam Nóri extra formatornáját, a többi napon meg úgysem lett volna több időm tornázni.

Már többször láttam a hétfői torna mellett a „free” feliratot, de eddig sosem esett le, hogy miért van az ott. (Igen, tényleg sok értelme volt az angol nyelvvizsgának… Na nem baj, majd egyszer a magam kedvéért is megtanulok angolul, és nemcsak a nyelvvizsga-tesztek és a diplomáim kedvéért.) Szóval ülök itt a gép előtt, szoptatok nagyban, a kétéves a szobájában épp elaludt, baba is félig alszik rajtam, én meg közben olvasgatom a Gyerünk, anyukám! oldalt, hátha találok valami újdonságot. Erre látom, Nóri mindjárt tornázik.

Gondoltam belenézek, mert volt már olyan, hogy 2 percet hagyott leselkedni a rendszer, én meg kíváncsi voltam mitől olyan extra ez a formatorna extra. Aztán egyszer csak látom, hogy már 5 perce bemelegítünk, akkor jöttem rá, hogy ajjaj, ennek nem is lesz vége. Hirtelen felindulásból nagyon gyorsan turbóba kapcsoltam magam. Babát bepelenkáz, lefektet, közben bemelegít, közben szőnyeget bont, cumisüveget mos, helybenjárás indul, lefejt tejet pakol, közben ismét bemelegít, baba sír, cumit bedug, simi, karkörzés, nyugtatás, nyakkörzés, vizet hoz, közben minden második lépésnél guggol hármat, és így tovább… Negyedórán belül már a normál edzést nyomtam Nórival.

És sikerült! Igaz, durva volt, ugrálni nem ugráltam, szökellni pláne nem, de végigcsináltam és nagyon jólesett. Irtó szuper ötlet volt ez a szabadon látogatható óra Nóri, KÖSZI!!!!

Ez a hét egyébként elég húzós volt. Szinte csak aludni jártam haza. Végre dolgoztam, és kiszabadultam a pelusok és cumisüvegek forgatagából, ugyanis megint akadt a Balesetiben egy üres fal, és egy önkéntes csapat, akik szerettek volna valami szépséget csinálni a gyerekeknek. Szuper jó volt, egészen feltöltődtem. Ilyenkor mindig én rajzolom elő a készülő mesefalat és a festés munkafolyamatait is én vezetem végig. Most két napig dolgoztam megint reggeltől estig, leginkább a csuklóm és a karizmaim lettek megdolgoztatva. Na meg a fenék-combizmok is kaptak egy keveset a székre fel, székről le ugrálással. Egyébként most egy pár mesés kórházas fejtörő készült, hogy a hosszú várakozást megkönnyítse a kis betegeknek és szüleiknek. Ja és annyi, de annyi betűt festettem fel, hogy a kezemben még mindig izomláz van, így 4 nap múlva is.

A hét utolsó napjaira már csak egy kis nyaralós falbontás és pár órás tapétakapirgálás maradt, ami ezek után már meg sem kottyant. Legalábbis akkor úgy éreztem. Sajnos, vasárnapra bemondta az unalmast a szervezetem és egy jó kis mellgyulladással köszönte meg a hét viszontagságait, így aztán kényszerpihenőre fogtam magam. Viszont a továbbiakban nem stresszeltem tovább azon, hogy mennyit tornáztam a héten és mennyit nem.

Igaz, nem edzettem túl sokat és az evés sem alakult tökéletesen, de azt hiszem a kötelező kalóriaégetés azért megvolt. A mellgyulladás meg már múlik.

---

2017.06.04. AMIKOR ELŐSZÖR JÓL ESIK A TORNA

 

Kicsit rákattantam az edzésre. Eddig mindig, mikor valaki kiírta, hogy „Nóri, de jól esett a torna”, azt gondoltam, hogy csak cukiznak Nórinak, meg udvariaskodnak. Miért lenne jó a torna? Az a jó, ha vége van és túl vagy rajta. Meg a tudat, hogy megcsináltam. Meg, hogy ehetek még egy csokit. Ja, nem.

 

Aztán valami átkattant a fejemben, és elkezdtem élvezni én is. Persze lehet, hogy az is segített, hogy kezdek odafigyelni a tornára, és van úgy, hogy nem melegítek a 10 másodperces szünetekben anyatejet, meg kaját, és nem pakolok zoknikat, mikor Nóri azt mondja, hogy igyál egyet, vagy nem kezdek szennyest és játékot szedni, miközben a szőnyeget kéne kitekernem.

Inkább azon gondolkodom, hogy lehet lihegés nélkül beszélni? Talán felvette külön a szöveget? Meg azon, hogy hogyan lehet hasat beszívni, köldököt behúzni, mikor már semmit sem tudok beszívni, sőt még szuszogni sem, max lihegni. Persze azt sem szabályosan. Egyáltalán lehet szabályosan lihegni? Nórinak biztos az is menne.

És néha még a tévét is kikapcsolom, és nem nézek torna közben sorozatokat. Na az tényleg segít koncentrálni és jó érzéssel tornázni. A „nem legózom most már” című gyakorlat például már megy. Múltkor nem is értettem, hogy lehet így felpattanni. Flóra gyakorlatai alatt meg megtanultam egy csomó olyan izmom külön mozgatni, amiről csak az anatómiakönyvben olvastam. Nem hittem, hogy nekem is van olyan, pláne, hogy akarattal meg tudom mozdítani. Ilyen például a lapockám is, meg a felsőtestem és a vállam körül egy halom fura izom. Na, ez is jó érzés.

Persze én is depressziózom egy csomót néha. Többek között azért is, mert magamon alig látom a változást, és a mérleg is úgy csinál, mint aki beragadt. Már egy hónapja. Az egyik rémálmom meg az, hogy bika erős leszek, mint egy súlylökő, bazi erős hatalmas marhanagy asszony, brutál hassal, és kő mellekkel, meg úszó vállakkal. Ez lesz a sok csoki és edzés együttes hatása. A francba. Egyre erősebb vagyok, de semminek sem tudok örülni. Csak a csokinak.

A héten megkóstoltam a 85%csokit is, hogy egészségesebb legyek egy kicsit. Brrrrr. Evett már valaki 85%-os csokit? Hát katasztrófa volt. Annyira, hogy vigaszul fél tábla tejcsokit utána kellett küldenem. A heti étkezési tanács kapcsán meg azon gondolkodtam, hogy vajon a napi 5 étkezésből mennyi legyen a csoki? Mondjuk, ha az egyik étkezést kiváltom a lányom névnapi tortájával, akkor mi legyen a többi?  Persze eszem egy csomó zöldséget is, de állandóan édességet szeretnék. Nincs olyan, hogy desszertdiéta? Jajjj. Szerencsére a mini Nutellát nem én kaptam, hanem ő.

Azért vannak még örömök is. Múltkor gondolkodtam, hogy milyen fura, hogy azt is le kell mérni, hogy nyújtott lábbal a földön ülve és előre hajolva mennyi hiányzik a lábujjak megérintéséhez. Ez is változni fog? Biztos nem. És de!!! Ma rájöttem, hogy nyújtott lábbal a kanapén ülve meg tudom puszilni az ölemben fekvő babát felemelés nélkül! Ezért is megérte!

A legnagyobb meglepetés a héten az volt, hogy ráakadtam a nyári ruháimra a szekrény mélyén, és döbbenten tapasztaltam, hogy beleférek a nadrágok és szoknyák több, mint felébe. Épphogy jók, de határozottan be tudom gombolni őket. Ebédre még nem mennék benne, de már van miben kimenni az utcára.

És az a nagyon durva, hogy ha a SZURPot nem csináltam volna meg, akkor nem férnék bele semelyikbe, csak abba a két nénis szoknyába, amit kizárólag a kerti munkához veszek fel. Fogalmam sincs, mit csináltam volna akkor, mert minden gyerekem a tél közepén született, így aztán még nyári terhesruhám sincs. Mehetnék terhesruhákat venni szülés után 5 hónappal. Elég lehangoló lenne. Ezt most megúsztam – és ettől végre tök boldog vagyok!

---

2017.06.14.  NEM FOGYTAM, PEDIG DE

 

Úgy kezdődött a hetem, hogy lemerültem. Pünkösd hétfőn mondjuk otthon sem voltam, de kedden sem tudtam nekiállni tornázni. Így aztán olyan történt, ami még sosem amióta elkezdtem ezeket a programokat: kimaradt egy óra!

 

Ennek megfelelően jó depis hangulatban kezdtem a szerdát. Ráadásul a szokásos szeles időjárás megint elfújta az internetet… Épp küzdöttem vele, hogy visszavarázsoljam valahogy, mikor hirtelen lett Facebook és Nóri már megint élőben tornázott. Én folyton így járok. A kétéves persze pont engem rángatott túl a reggelin, hogy játsszak vele, és mikor meglátta Nórit, azonnal sipítozni kezdett, hogy tornázzunk. Nem volt apelláta. Tornázni kellett. A mini edzőm pedig végigcsinálta velem az egész 20 percet.

Időnként kijavított, hogy „nem jó, Anya, így kell csinálni”, meg hogy „higgadj le, Anya, ne pörögj be”! A végén meg, mikor a taposás gyakorlat jött, vigyorogva állapította meg, hogy ez a „hisztilábi” gyakorlat és tiszta boldog lett, hogy legálisan hisztizhet, ugyanis szerinte Nóri is hisztizett, azért toporzékolt, és hadonászott össze-vissza a levegőben a kezeivel. Kipurcantam, és mikor Nóri azt mondta, hogy „bármit is csinálsz, ne hagyd abba”, pont akkor estem össze a szőnyegen. A kétéves meg sipít, hogy „Anya, hisztizni kell méééég!”

A torna után még egy órán át követelte vissza a videót, és mikor Nóri feltette a rövidített változatot, és azt is megcsinálta párszor, sőt kénytelen voltam betenni neki a szerda-csütörtöki formatornát is, hogy megnyugodjon végre.

Innentől kezdve megcsináltam minden tornát 2-3-szor, hogy behozzam a lemaradásaimat magammal szemben. Nem mintha a heti 6 edzés normálisan elvárható lenne magamtól az 5 hónapos baba mellett, de mindegy.

Azt hiszem, mostanában elég fura testképzavarban szenvedek, de szerencsére általában rajtakapom, kielemzem és kezelem magamat. Ebben ez a napló is sokat segít.

Az egyik gond, hogy minden reggel a hajnali szoptatás után ráállok a mérlegre. Nem tudom minek, mert tudom, hogy semmi értelme, de megyek és ráállok. Olyan ez, mint a lottósorsolás, vagy az adventi naptár nyitogatás. Tök felesleges az egész, de mégis kíváncsi az ember az aznapi nyerőszámokra, vagy csokiformára. Persze a mérleg sem mozdul vagy 4 hete. Ha meg igen, akkor plusz-mínusz 2 kiló 2 percen belül. Aztán morcos leszek, hogy nem fogyok, pedig de.

Utána megyek és lemérem magam. Össze-vissza tologatom a centit, míg megállapítom, hogy vagy fogytam egy centit, vagy híztam. Nem tudom magam rendesen lemérni, mivel a köldököm az egyetlen viszonyítási pont, a többi meg egy folyton változó formájú massza, amit be kéne keríteni valahogy, bárhogy, de mindig ugyanúgy. Ez meg nem megy. Így aztán megint csak plusz-mínusz 2 cm a tévedési lehetőség. Ismét megállapítom, hogy nem fogytam, pedig de.

Ugyanis jönnek az ismerősök: De jól nézel ki, sokat fogytál! Én meg: Köszi szépen, kedves vagy. És közben azt gondolom, hogy nem is. Pedig de.

A heti fotókat a helyi baba-klubos összejövetelen csináltattam meg az egyik kedves anyukával, ahol a héten én tartottam arcfestés workshopot. Így került a karomra a GYA logó. Aztán nézegettem a képeket… Fogytam? Á, nem hiszem, biztos csak torzít a kamera. 

És végül hétvégén ruhakeresgélés közben a kezembe került a kontroll gatyám. Amiben a program elején lefényképeztem magam, ami februárban még a combom közepéig sem jött fel és egy hónapja még épphogy belefért a fenekem. A gombolásról álmodozni sem akartam. És akkor gondoltam egyet, felhúztam ezt a farmert, kipréseltem minden levegőt magamból, becipzáraztam a hasam és begomboltam a gatyát. HOPPÁ. Jé. Fogytam! Gyerünk, anyukám!

---

2017.06.20. A TORNA, MINT GYEREKNEVELÉSI ESZKÖZ

 

Megint nyomi voltam hét elején. Ugyan most megcsináltam Nóri tornáját már hétfőn, de egyáltalán nem élveztem. (Bocsi, Nóri!) Mondjuk az tuti, hogy velem van a baj.

 

Először is a kismackós menetelések alig mennek valamennyire, mert nem tudom a térdem felhúzni annyira, mint kéne, mivel nincs neki hely a hasam miatt. Amikor meg kézzel és lábbal egyszerre kell menetelni, az meg a totál képtelenség számomra. Tuti van valami gubanc a fejemben, mert nekem nem tud egyszerre mozogni a kezem és a lábam. Azaz tud, de akkor teljesen összevissza. Az egyik lábam kettőt lép hátra, a másik egyet előre, és közben vadul koncentrálok, hogy legalább az egyik kezemet meg tudjam mozdítani a lábaimmal egy időben. (Egyébként meg olyan egyszerűnek tűnik. Egyet lépsz előre a jobb kézzel és lábbal, utána egyet bal kézzel és lábbal, aztán vissza.) Minden baba, aki elmúlt féléves meg tudja csinálni, de én nem.

Utána jöttek a plank gyakorlatok. Ott vagy a térdem fájdult meg, vagy a csuklóm. A térdkalácsom a végére már majdnem leesett, a csuklóm meg a földön fetrengő cserebogaras gyakorlatnál mondta be az unalmast. Az egyetlen gyakorlat, amit szeretek és megy is, azok a hátizom gyakorlatok, de ezzel is van gondom, mivel épp tejcsárdává léptem, elő, így aztán a hasra fekvést is inkább a hátam közepére kívánom. Szó szerint.

Azért viszont hálás vagyok Nórinak a tornáért, hogy a lányaim imádták. Mikor már nem tudtam velük mit kezdeni este, mert épp a vacsorát készítettem elő, de kellett még 10 perc, nekiálltak balhézni. Ilyenkor este már olyan fáradtak, hogy a félkezű, lábatlan levágott hajú barbin is képesek összeveszni… Na akkor kapcsoltam be a videót, amire teljes egyetértésben el is kezdtek tornázni. Jó volt rájuk nézni, ahogy a kicsi a pelenkájában, a nagy meg időnként pihenésképp egyet cigánykerekezve tornáztak a gép előtt. Apa is élvezte, hogy hirtelen milyen csönd lett. Ja és Michael Jacksonért is köszi. Többek között ez mentette meg a tornát attól, hogy másnap kihagyjam az egészet. Mindenesetre sokat dobott a hangulatomon.

A hétvégi tornák egyre nehezebben beilleszthetőek a napirendembe, pláne, ha nem vagyok otthon. Olyankor netem sincs. Így aztán arra jutottam, hogy mikor a nyaralóban vagyunk, minden alkalommal át fogom úszni a helyi tavat és vissza. Az 500 méter. Eddig háromszor tettem meg. (Nyilván, csak ha jó idő van.) Így a lelkiismeretem is rendben, hogy kész a hétvégi edzés is.

A heti legnagyobb stresszt egy ruhavásárlás okozta. Sajnos én is rákényszerültem erre a mostanság nem túl élvezetes feladatra, mivel a barátnőm férjhez megy, én meg az elmúlt 5 évben, mióta először terhes lettem, nem vettem magamnak semmit. Na, jó néha a turiban a gyerekruhák mellé beugrott egy terhesgatya, ami a terhesség közepétől már nem jött rám. (Ez mekkora gáz) Az is igaz, hogy akkora hasam volt mindig terhesen, mintha ikreket várnék, és mindhárom baba alulról közelítette a 4 kilót. Ezenkívül mindig nagyon örültem, mikor a család nálam nagyobb tagjai kiselejtezték a mackógatyáikat és óriás felsőiket, mert azokról meg azt gondoltam, hogy úgyis csak egy rövid időre kell, aztán beleférek majd a régi ruháimba… Hát persze!

A mostani helyzet az, hogy a régi ruháimba nem férek bele. Nyilván, hiszen 10 éve, mikor még fogytam is a diploma és az életemben lévő többi stressz faktor miatt, akkor 54 kg voltam, ami több, mint 20 kilóval kevesebb, mint most. Annyi nem is szeretnék már lenni. A ruhaboltokban viszont meglepő módon belefértem a legtöbb vállfáról leakasztott ruhába, de katasztrofálisan álltak rajtam.

Minimum 20 darabot próbáltam fel, de már kínomban röhögtem a végén, annyira rosszak voltak. Ráadásul úgy vettem észre, hogy a kezeslábas és a mell alatt elvágott felső miniszoknyával a divat mostanság. Tök jó, hogy van minden a méretemben, és simán beleférek az L-es ruhákba, de kezeslábast csak a babára adok, a miniszoknyában meg elefántlábaim vannak, hogy a többit ne is említsem. Fogalmam sincs kinek állnak ezek jól, de nekem biztos nem és később sem fognak.

Kénytelen leszek valami más megoldást keresni a ruha problémáimra. Vagy megtanulok varrni, vagy veszek egy csini terhesruhát. Azt hiszem, maradok az utóbbinál.

---

2017.06.28. REPKEDŐ TESTRÉSZEKKEL TELJESÍTETTEM A HETET

 

Bekeményedtek a formatornák, az ugribugritól izomlázam lett. Egyébként nem volt olyan vészes, mint vártam. Még.

 

A legtöbb szökkenés kivitelezhető volt, kivéve a „terpesz-zár” című feladat, mivel azt kéz nélkül kellett kiviteleznem, ugyanis olyan sportmelltartót eddig nem találtam, amiben ennél a gyakorlatnál nem szállnak el a melleim. Jó messzire. A deréktáji úszógumi dettó repült.

Na, mármost eldönthettem, hogy melyikbe kapaszkodok ugrálás közben. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy az úszógumit hagyjam repülni. A melleimre a babának és nekem is szükségünk van még. Jól tettem. Másnap se mellgyulladás, se más probléma, csak a fenekemben és a lábaimban volt izomláz.

A hét elején munkahelyi évzáró ebédre voltam hivatalos. Nem hagyhattam ki, mert tök jól esett, hogy 2,5 év babázás után is gondolnak rám, különben is hiányzott már a felnőtt társaság. Tehát elmentem. Abba a bizonyos étterembe, ahol nem számít, mit eszel, csak hogy mennyit és erre van 3 órád… Akkor viselkedsz furán, ha nem eszel.

Az volt a szerencsém, hogy 32 fok volt, tűzött a nap és senki nem bírt annyit enni, amennyit szeretett volna. Így aztán én is megúsztam a „halálrazabálós” érzést, de azért persze diétásnak nem mondtam volna a napot. Azt gondoltam, nem baj, hazamegyek, letornázom. Na erre a villamosmegálló előtti járdán, a tömegben egy őrült csaj bringával frankón elütött. Utánam ordított egy bocsit, aztán tepert tovább. Én meg ott álltam leesett cipővel, ami már alapból feltörte a sarkam, ez meg átment rajta, meg az Achillesemen, és az egész ínszalag, meg minden duplájára dagadt fel. Alig bírtam hazabicegni. Szerencsére Flóra-torna volt, és boka alatt nem dolgoztatott meg, így óvatosan, de tornáztam. Két nap múlva meg már meg is gyógyultam. Pfff.

Mostanság új erőre kaptam a tornát illetően. A legtöbb gyakorlat egész jól megy, és most élvezem is, de a nagy hőségben sajnos csak éjjel tudok tornázni. Délben meg alszom a gyerekekkel. Amúgy egész jó ez az új időbeosztás.

Még ruhát is találtam a héten. Persze, mikor nem keresek, hanem inkább rohanok, akkor jön szembe. Ezt biztos mindenki ismeri. Nem baj, egy perc alatt belebújtam, fizettem és már vittem is. Ha a hétvégén még úszni is eljutok, az lesz a hab a tortán.

---

2017.07.05. SZALAGOK ÉS CSOMÓK

 

A sok problémázás után ismét kezdem könnyebben venni a program kihívásait.

 

A szalagos tornákat nagyon élveztem, pedig borzasztó nehéz volt. A karom a gyenge pontom, és most egész héten bicepsz, tricepsz és hasonló kargyakorlatok voltak, mindezt fekvőtámaszokkal megspékelve, amiket alig tudtam csinálni. A hét végére viszont már majdnem ment a fekvőtámasz. Ez is egy olyan mumus, amit sosem sikerült rendesen kiviteleznem.

Az általános iskolában két dolog volt, ami miatt rendszeresen körberöhögtek az osztályban, hogy ha lemegyek fekvőtámaszba, akkor onnan nem tudom visszanyomni magam, és hogy a kötélmászáskor fél óra küzdelem után is csak a csomóig jutok el. Igazából ezeket a karerősítős részeket most sem élveztem, de mostanság pont a konyhás-néni karom zavar a legjobban, így aztán teljes erővel csinálom az edzést, ami csak belefér. Elhatároztam, hogy a fekvőtámasz is menni fog egyszer, tehát fekvőtámasz kihívás indul MOST!

A szalagos karerősítések is kifogtak rajtam, de míg Nóri lengette a karját a feje felett a szalaggal, ami még a csuklójára is rá volt tekerve, tehát jó rövid volt, addig én nagyon lelkesen igyekeztem a szalag csücskét legalább derékmagasságig kihúzni… Nem mondom, hogy mindig sikerült.

A csomókkal viszont nem volt gondom. Hogy is lehetne, hiszen textiles diplomám van. Így aztán kicsit továbbfejlesztettem Nóri sima csomóját, mikor meguntam bogozni a gyakorlatok között a gumiszalagot. Csináltam helyette bontható csomót, ami egy fél masninak felel meg, és minden olyan gyakorlatnál használható, ahol rá lehet hagyni egy kicsit a csomózáskor a szalag végére. Íme:

A legjobb meglepetés a héten Edo tornája volt. Hihetetlenül szuper volt, hatékony, élvezetes, nehéz, de kivitelezhető, ami másnapra jóleső izomlázat eredményezett szinte minden testrészemben. Máskor is keresni fogom az óráit, ez már biztos.

A barátnőm esküvőjét is kipipáltam. Találtam szuper ruhákat, amikbe belefértem, és jól éreztem magam bennük. Ráadásul nagy kajálás sem volt utána, csak borozás, így aztán a lelkiismeretem is tiszta maradt a diétát illetően. Végre jól érzem magam a bőrömben, pedig a fürdőruhaszezonban erre már rég volt példa.

Végérvényesen elkezdődött a nyár: a férjem is itthon, az összes gyerek is, én meg simán kimegyek velük a strandra, minden rossz érzés nélkül. Már ezért megérte belevágni ebbe az egészbe!

---

2017.07.12. MENNI FOG EZ!

Lassan belejövök ebbe az életmódváltásba. A kaja-ügyek egyre jobban mennek.

Már nem eszem annyit, mint egy kamionsofőr, és az édességet is sokkal ritkábban kívánom. Nem eszem dupla gombóc fagyikat, sem fél tepsi sütiket. Így aztán szép lassan, de biztosan elindultak a kilók is lefelé. A legjobb pedig az egészben, hogy a féléves baba még mindig annyi tejet kap, amennyit szeretne, és mindezt még mindig nem a fagyasztóból. Tehát a tejtermelést továbbra sem befolyásolta sem a torna, sem az étkezésem megváltozása.

A heti tornákkal is kibékültem. Ami nem megy, azt elengedem például. Például most hét elején a core mixet, ami brutál nehéz volt, és ezzel nem is volt bajom, sőt örültem neki. De az egész óra csuklótámaszra volt felépítve, amiben nem volt nagyon szünet. Így aztán mikor 31 perc után kezdett olyan érzésem lenni, hogy szilánkosra tört a csuklóm, és mindjárt leesik a kézfejem, kikapcsoltam a tornát. A nagyja így is megvolt és nem lett lelkiismeret-furdalásom.

Nóri tornája megint tök jó volt, most még könnyűnek is értékeltem és sajnáltam, hogy csütörtök este 11-kor nyomtam le, így aztán nem tudtam duplázni. Viszont a könnyűség ellenére másnap így is jó kis izomlázam lett. Edo-t meg egyre jobban imádom. Élvezetes az órája, cuki, és marhára megmozgat. Most volt először, hogy még a kézfejemről is csöpögött a víz - nemcsak zuhanyozni, de hajat mosni is muszáj volt utána.

Most egy hétig nehezített pálya lesz pont így a végére: nem lesz netem, csak telefonon, és a nyaralás alatt 7 gyerek mellett nem lesz könnyű éjjel az edzéseket megoldani. DE biztos menni fog. Maximum beállítom őket is egy nagy közös tornára. A kétéves úgyis megint azzal nyaggat, hogy tornázzunk, mostanában már reggel ezzel kelt, mert olyan rég tornáztam vele egy igazit napközben.

Azt hiszem a példamutatás része kipipálva az itthoni tornának és muszáj lesz beiktatnom közös órákat is, ha ennyire igényli. Aztán ha már nagyon bátor leszek, a teraszon vagy a kertben is kipróbáljuk a közös edzést - és nem lesz több kifogás, hogy nincs rá idő. Na megyek is duplázni a total body-t, mert annyira jó!

 

Ha szeretnél folyamatosan értesülni a friss eseményekrol, programokról és kihívásokról, iratkozz fel hírlevelünkre!