Mosolyogj! Majd indítsd el a videót! - Bujdosó Zsóka története

Bujdosó Zsóka írását már három évvel ezelőtt is nagy kedvvel olvastuk: Szellemes és szórakoztató, de amellett, hogy megmosolyogtat, nagyon fontos szempontokat hoz be a mindennapokhoz és a testmozgáshoz való hozzáállásban. Nincs is abban semmi meglepő, hogy megkértük, írja meg a folytatást, ha van hozzá kedve. Szerencsére volt. :)  

“Két héttel ezelőtt kaptam egy kedves megkeresést tőletek, hogy mi újság velem, mesélnék-e magamról, két éve ugyanis sikeresen pályáztam a saját GYA történetemmel. Különös volt számomra a kérés, mert nem igazán szoktak engem megkeresni és főleg nem szoktak ,,promotálni’’. De nem utasítottam vissza, mert még mindig írogatok.

Röviden csak a saját módszeremet szeretném itt egy picit felvázolni, hátha példát ad azoknak, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én. Nagylányom biztatására négy éve úgy döntöttem, hogy kipróbálom a GYA online fitnesztermét. Azóta itt vagyok veletek virtuálisan. Egy éve az óév lezárásaként az ezredik ponthoz István edzésével érkeztem meg. Ekkor az egyik gyermekem fedett pályás távolba nézés sportját gyakorolta az ágyában, s persze nem hagyta szó nélkül. ,,Anya, ez a torna annyira energikus, hogy ez ma reggel nekem sok! Pedig csak nézem.”

A privát énemről, (60+). Nem kevés. ,,Overage’’. Négy felnőtt gyermek anyukája vagyok. Kettő itthon és kettő külföldön él. Közben a családban született egy kismazsola, aki másfél évesen már ismeri és használja az anyukája tornaszőnyegét.

Mivel a hétköznapi munkafitnesz során sokféle inger ér, ezt muszáj a szabadidőmben testmozgással ellensúlyoznom.10 éve kezdtem el rendszeresen mozogni. Hogy telik az idő! Előtte soha nem sportoltam. Aztán barátság lett belőle. Most ott tartok, hogy heti háromszor tornázom.

Amit javasolni szoktam magamnak: Zsóka, lépj hátra kettőt lazán (esetleg négyet)! Vegyél egy mély lélegzetet! Mosolyogj! Majd indítsd el a videót! A rendszeresség meghálálja magát. Fő a fokozatosság. Lépésről lépésre. És ne felejtsd el soha a lazítást!

Mit kaptam tőle? Elsősorban örömöt. Aztán mellékhatásként formálódtam. Bár ez utóbbi számomra nem annyira fontos, de nem is elhanyagolható hatása a gyakori mozgásnak. Ráadásul teherbíróbb, lendületesebb, rugalmasabb lettem mind fizikálisan, mind gondolkodásban. Bevallom, néha kikacsingatok és más testedzésekkel is próbálkozom.

Most is feljegyeztem kis szösszeneteket a fizikai határaimat feszegető óráitokról. A ,,nem bírom tovább, mikor hagyja már abba’’ gondolatfüzérek Szandi gyakorlatai során fordultak meg a fejemben. Nekem az egyik legérzékenyebb és legkötöttebb testrészem a csípőm. A kis ismétlésekkel rafináltan megtűzdelt, néha könnyű ígéretet sugalló csípőgyakorlatai másnapra mindig farizomlázzá lényegülnek át. Én ezt az érzést imádom!

Dani hasonló stílusban építi fel az óráit. Kedvesen magyarázva egyre intenzívebb mozgásra sarkall, miközben folyamatosan tereli el a figyelmemet a feladatok nehézségéről. Végül elhiszem, hogy meg tudom csinálni. Az interaktivitás valóban ott lebeg a képernyőn. Az önbizalom, az önbecsülés, az önértékelés szentháromságának turmixát sékeli folyamatosan a fejünkbe. 

És még sorolhatnám a többi edzőt is. Tényleg minden GYA óra után úgy érzem, hogy az éppen pillanatnyi fizikai vagy lelkiállapotom ellenére ,,térhajlítást’’ eredményeznek a teljesített edzések.

Év végén feltettem a kérdést magamnak, hogy milyen újévi fogadalmam, tervem lesz 2026-ban? Rövid töprengés után arra az elhatározásra jutottam, hogy semmilyen. Nem túl izgalmas a válasz? Szerintem az. Az élet mindig tálcán kínálja az új helyzeteket, amit senki más nem fog megoldani helyettem és ezeket nekem kell megélnem. A célom, hogy törekedjek a külső és belső egyensúlyra, az új lehetőségeket, impulzusokat, találkozásokat pedig nyitottan fogadjam.

A közösségi felületeken a megszólalást, a részvételt egyre jobban mellőzöm, mert egyre inkább kívülállónak érzem magam ott. A ,,szosöl média’’ világát meglehetősen zajosnak tartom, s úgy látom, hogy gyakran a megkésett vagy irreális illúziókat táplálják. Az idén ebből a passzív rezisztencia állapotából kissé Orbán Dóri mozdított ki. Nem tagadom, megdöbbenve, de kíváncsisággal olvastam és láttam a „mezítláb a hóban performansz impulzust” a FB csoportotokban. Higgadtságra intettem magam és elkezdtem más szemszögből értékelni a gondolataimat. Végül nevettem egy nagyot, mert rájöttem a megoldásra.

Van aki forrón, és van aki jegesen szereti. Én viszont utálok fázni, ennek talán az a magyarázata, hogy egy tüzes asztrológiai jegy szülötte vagyok.
Mellékesen mondom, hogy tudjátok, a 2026-os év lepkéje, a nagy tűzlepke.”

Zsóka, ez 60+-os életkor szerintünk még mindig nem hihető, a mosolyod, a szavaid, a hozzáállásod egy jóval fiatalabb belsőt tökröznek, ami pont annyira tüzes, mint amennyire példaértékű. Köszönjük, hogy kitartóan velünk maradtál, reméljük, hogy ez még sokáig így is marad!