Eszter gyógyulásának szerves része lett a mozgás

Rengeteg érdekes, megindító, tanulságos és elgondolkodtató történet érkezett Az én Gyerünk, anyukám! sztorim 2023-as pályázatára és van köztük néhány olyan írás, amelyet veletek is mindenképpen szeretnénk megismertetni. 

Fogadjátok szeretettel Eszter történetét, akinek a mozgás is segített abban, hogy átvészeljen egy nagyon komoly betegséget:

"A Gyerünk anyukámmal nagyjából másfél éve tornázom intenzíven. Gyógytornász vagyok, ezért szükségem van a jó kondícióra és a futóedzéseimet is remekül kiegészítette a rendszeres torna. Több programban is részt vettem az elmúlt időszakban. Kedvencem a jóga és a Csak30!. 2023 számomra rengeteg kihívást tartogatott. Legnagyobb kihívásnak a középiskolai felvételit gondoltam, ami a lànyomra vàrt. (Természetesen kár volt izgulni rajta.)  

Ha tudtam volna, mi minden fog történni velem, nem izgultam volna annyira.

Persze nekem is számítanak a kilók, még a centik. Vagyis korábban nagyon zavart a plusz 6-8 kg súlyfelesleg. De ezt az évet végigélve úgy döntöttem nem ez szàmít. Az számít, hogy legyen elég fizikai és lelki erőm. Ezek nélkül nagy bajban lettem volna azt hiszem.

Íme az én 2023-as évem:

Tavaly december 27-én munkából hazafelé menet a bal garatmandulám nagyjából a három-négyszeresére dagadt. Másnap a fül-orr-gégészeten tanácstalan volt a doktor. Adott antibiotikumot, de mivel semmi nem változott előjegyeztek mandulaműtétre. 

A műtét március elején sikeres volt. Nagyon durva koplalós, fájdalmas 3 hét következett. Na, itt leugrottak a plusz kilók (-10).

A szövettan non-Hodgkin limphomàt igazolt. Ez egy nyirokrendszert érintő daganat. Nagyon féltem, hogy nem élem túl. Nagyon nehéz elfogadni azt, hogy a gyerekeid esetleg nélküled nőnek fel és nem fogod tudni mi történik velük majd. Milyen felnőttek lesznek és milyen lesz az életük. Mert, ha én eltűnök, ők akkor is itt lesznek és megy minden tovàbb. Az egész folyamatban ezt volt a legnehezebb megélni.

A PetCt vizsgàlat nagyon jó eredménnyel zàrult, csak 1-2 nyaki nyirokcsomó volt érintett. A szövettan szerint pedig ez az egyik legjobban gyógyuló típusú elvàltozàs volt.

6 kemoterápiás kezelést kaptam. 3 hetente egyet. Az egész nyár ráment. Leglátvànyosabb hatás a gyógyuláson kívül a hajam elvesztése volt. 

A kezelések mellett továbbra is dolgoztam gyógytornàszként baleseti sebészeti osztàlyon. Valamint elláttam a családot, a gyerekeket hoztam-vittem a táborokba, játszottam velük és úgy döntöttem, hogy miattuk is elhiszem, hogy meggyógyulok és ezt is közvetítem feléjük. Nyaralni is voltunk. A férjem és a családom sokat segített.

Az erőm érezhetően csökkent persze. Munka után le kellett feküdnöm pihenni és nem tudtam intenzív sportmozgàst végezni.

Hatalmas segítséget jelentett a 4 hetes tartásjavító program, valamint a relaxációs hűségprogramos tanfolyam. Azok a légzéstechnikàk segítettek a pánikomat kordában tartani. Nagyon hálás vagyok érte!

Augusztus 10-én volt az utolsó kezelésem. Szeptember közepén pedig a kontroll CT. Teljesen negatív eredményt kaptam, aminek jobban örültem, mint bármi màsnak az elmúlt években.

A kezelőorvosom javaslatàra folyamatosan mozogtam a kezelések alatt és most utána is. A Jóga Start 8 hetes program volt a legutóbbi programom. Az izmaim, amik nagyon fájtak a kezelések alatt, szinte kisimultak a jóga hatására.

Augusztusban tempós gyaloglàsba kezdtem, majd a múlt héten újrakezdtem a futást. 

Biztos vagyok benne, hogy a rendszeres mozgásnak is köszönhetem, hogy jól viseltem a kezeléseket. Hálás vagyok, hogy - bár a végzettségem miatt pontosan tudom mit kellett volna csinálnom - nem kellett gondolkodom azon, hogy mit tornázzak. 

Egy évbe telt a gyógyulás, aminek ti is szerves részesei voltatok.

Ismeretlen anyatársaktól kaptam támogatàst, pozitív példát, megerősítést. Nagyon köszönöm!"

Mi is köszönjük, Eszter, hogy megírtad nekünk a történetedet. Örülünk, hogy részesei lehettünk a gyógyulásodnak és mélyen egyetértünk az üzeneteddel: valóban a fizikai és a lelki erőnk megtartása a legfontosabb és ebben a mozgásnak is nagy szerepe lehet.