Fejedelmi ezres - Andi

"Andi vagyok, kereken egy éve GYA fan, aki soha nem gondoltam volna, hogy 3 gyerekes anyaként lesz életében a legfittebb, de mégis ez történt. 
Fogadjátok szeretettel az első 1000 pontom történetét.

Hihetetlen, de azon kevesek közé tartozok, akik már 2016/2017-ban hallottak a Gyerünk, anyukámról. Onnantól ott motosztkált a fejemben, hogy vajon milyen is lehet ez az online tornázósdi, de eleinte a frissanyasággal járó kialvatlanság, aztán a kétgyerekes anyukaság szervezetlensége, majd egy pár hónapos; később egy közel egy éves kórházból ki-be járkálós betegség tolta el a tényleges kipróbálást.
Végül a harmadik gyerkőc mellett belevágtam. Na nem azért, mert végre bucira aludtam volna éjszakánként a fejemet, vagy éppen olyan összeszedett lettem volna 3 gyerek mellett. Sokkal inkább 13 nyomorult és extrán ragaszkodó kiló volt a motiváció, ami a terhesség során felszedett 30 kilóból sehogy sem akart búcsút inteni. 3 hónapig reménykedtem, hogy majd nyáron úgyis lemegy - de a mérleg nyelve nem mozdult, így hát megszületett az elhatározás - a GYA kell nekem. És jött a sorszerű találkozás Katával (akitől először hallottam évekkel ezelőtt a programról) egy Ringatón a szülővárosomban (amitől 50 kilométerre költöztem majd egy évtizede) és mit ad Isten még kuponja is volt. Hát mi ez, ha nem egy erőteljes jelzés az univerzumtól?!
Befizettem és vártam a kezdést - közben beszoktattam a kisebbik fiamat is az oviba és berendezkedtem a 6 hónapossal az itthon dekkolós életre.
Jöttek az emailek, a Facebookos csoport és aztán fokozatosan kinyílt a Gyerünk, anyukám! világa. Egyik ámulatból estem a másikba: háziasszony, célkitűzés, tervezés, vicces csoportnevek, állapotfelmérés, ranglisták - ezek a nők tényleg mindenre gondoltak! Mondanom sem kell, tűkön ülve vártam az első órát és irtó széles vigyorral csuktam le a laptopot életem első Pilates órája után... Igen, erre vágytam, ezt nekem találták ki! - szóval engem megvettek kilóra. 
És innentől kezdődött az utam, ami során nem csak centiket vagy kilókat hagytam magam mögött, ennél sokkal magasabbröptű volt a fejlődésem.
Egy éve feketeöves kifogáskereső és halogatómester voltam, a kitartásomon is volt mit csiszolni, szétfolytam a feladatok között és mindenki igényét a sajátom elé helyeztem.
És most itt vagyok egy évvel később multitasking guruként, aki ha úgy alakul egyből duplázza Barbit vagy éppen egy jó kis Szandi órát. 
Az egyik legnagyobb felismerésem ebben az időszakban az volt, hogy úgy is lehetek nagybetűs ANYA, hogy közben magamra is odafigyelek, mert a gyerekek alkalmazkodnak, én kiegyensúlyozottabb vagyok és még jó példával is járok előttük, arról nem is beszélve, hogy a férjem milyen jól járt azzal, hogy fitebb és hajlékonyabb lettem és legtöbbször kiedzem magamból a házisárkányt. Szóval win-win. 
A másik, hogy nem kell halogatni az edzéseket (vagy úgy általánosságban bármit) és várni a tökéletes időpontra, vagy hogy megjöjjön a motiváció, hanem neki kell állni MOST és ha szükséges közben megoldani a felmerülő nehézségeket.
Álmos a gyerkőc? - Sebaj, lehet hordozóval a hátamon is csinálni a bemelegítést.
Szoptatni kellene? - Megoldjuk lejtőben, vagy döglött bogarazás közben (aztán most másfél évesen már oldalpankben is kiszolgálja magát a kisasszony...)
Peluscsere? -Nyújtás közben, vagy 20 mp-es pihenők alatt bármikor beiktatható. (Ilyenkor persze úgy érzem magam, mint a box utcában a kerékcserélők...)
Le kellene foglalni a nagyokat? Akkor beköltözök a gyerekszobába vagy ki az udvarra, hogy rájuk lássak -ezen ne múljon.
Minden egyéb helyzetre pedig ott a pause gomb, aminek köszönhetően nemegyszer 5-10 darabban értem az órák végére, de akkor is megcsináltam.
Aztán ez a nem-halogatás átszivárgott az életem egyéb területeire és megtanultam büszkének lenni a kitartásomra.
Hónapról hónapra azt figyeltem meg, hogy egyre lazább és magabiztosabb leszek, ügyesebben szervezem össze az életünket.
Aztán pár hónap után új kincsre bukkantam - beléptem a Társalgóba, elkezdtem a programok mellett videótárazni és először találkoztam a fejedelmi ezresekkel, akiknek a története óriási löketet adott.
Elhatároztam, hogy év végére közéjük akarok tartozni! Nem akármennyire léptem ki a komfortzónámból, mert ezt a célomat meg is írtam a közösségnek, mikor megszereztem a 300. pontomat. Hát igen, talán életemben először, de akkor mertem nagyot álmodni. Volt aki kétkedve fogadta, mások lelkesítettek, de azt még én sem gondoltam, hogy kevesebb, mint 6 hónap múlva elérem a kitűzött célt és ennyien velem örülnek majd. 
Ez alatt a közel egy év alatt aktív tagja voltam a csoportoknak - háziasszonykodtam is, mikor felkértek, és többekkel privátban is elkezdtünk kapcsolatot tartani. 
Jó érzés, hogy hétről hétre egyre több az ismerős név a bejegyzések alatt, hogy végigkísérhetem ennyi nagyszerű nő fejlődését/átalakulását és rengeteg új nézőpontot ismerhetek meg a beszélgetések során.
Nem sok ilyen közösség van, mint a Gyerünk, anyukám!, ahol ennyire odafigyelnek a tagok egymásra és büszke vagyok rá, hogy a részese lehetek. 
Sokszor megfogalmazódott bennem, hogy a GYA-t nekem találták ki. Imádok mozogni, de sajnálom az időt az edzés körüli fölösleges sallangokra és a jelenlegi élethelyzetembe nem is férne bele fix időpontos edzésre járni. De ez úgy ahogy van tökéletes!
A GYA-ban egy csapásra összeért szinte minden sport, amibe felnőttként belefogtam - az aerobik, a zumba, a salsa, a maminbaba, a jóga és a hastánc - mindenből tudtam valamit kamatoztatni az órák során.
Elkezdtem az alap, mindennapos házimunkákat (főzés, mosogatás, teregetés, ruhahajtogatás) a táncos órákra csinálni, ráadásul legtöbbször gyerekkel a hátamon - innen indult a multitaskingos karrierem és a hipergyors pontgyűjtésem.
A Maminbaba ismerős terep volt, hiszen már az első gyerkőccel is jártam, az itteni órákban pedig sok már korábban táncolt koreográfia visszaköszönt, az újakat pedig a rengeteg ismétlés miatt pikk-pakk elsajátítottam. A Latin fitnesz szintén olyan volt, mint egyfajta déja vu, mert nem tudom honnan, de szinte minden lépést ismertem, a zumba szintúgy.
Szerintem kb. a Nyári slágerben esett le, hogy anno azért nem rezonált az erről szóló posztom sok mindenkivel, mert egyáltalán nem megszokott, hogy valaki különösebb erőfeszítés nélkül táncol és követi a lépéseket, miközben mondjuk hámozza a zöldségeket a leveshez...
Amint az unalmas házimunkát és az imádott táncolást összekapcsoltam, egyből szintet ugrottam háziasszonyságban, szinte vártam, hogy mikor szárad meg a ruha, hogy hajtogathassak egy jót, miközben altatom a gyereket a hátamon... 
Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy elkezdek selejtezni és sűrűbben takarítani - a torna nemhogy elvett időt - hanem hozzátett, mert annyival energikusabb voltam utána, hogy mindennel jobban haladtam.
Ahogy egyre jobb lett az erőnlétem, úgy vállaltam be egyre magasabb szintű programokat és a biztonsági játékosból átmentem határfeszegetősbe. Gond nélkül bele tudtam préselni a napomba akár 6-7 tornát, délelőtt 2 tánc - házimunka pipa - délutáni alvásidőben Csak30 plusz egyből duplázva+nyújtás, esti altatás után valami videótáras edzés+videótáras nyújtás.
Aztán a nyári szünetre megszületett bennem az igény a lassításra. Végig itthon volt mindhárom gyerek, tele voltunk családi és baráti találkozókkal, én pedig megtanultam a pihenőnapokat ügyesebben használni. 

Az 1000. pontnak azért megadtam a módját, mivel az első pontomat is Flórával szereztem, így az ezrediket is, ráadásul úgy alakult, hogy pont Flóra névnapon. Ezt egy jelnek vettem, vár a következő 1000!"

Ha te is kaptál a történet sorai után, hogy elkezdj velünk tornázni, de nem tudod, hogy merre kezdj el nézelődni, akkor neked ajánljuk a Programválasztónkat, ha pedig segítségre van szükséged, vedd fel fel velünk a kapcsolatot a szerintem@gyerunkanyukam.hu e-mail címen!