Testileg, lelkileg, mentálisan - mindenhogyan újra erőben vagyok!

Egész nyáron két kategóriában kerestük a nyár legnagyobb átváltozóművészeit: most "A legnagyobb testi átalakulás" kategória győztese, Panna meséli el saját történetét.

 

A teljes mélypontról építettem fel magam, hogy újra erős lehessek

Azelőtt mikor kikerült a honlapra, hogy lesz két pályázat augusztusban, pont azon gondolkoztam, hogy látom a sok képes beszámolót az elért eredményekről - és valóban nálam is látványos változások következtek be mióta veletek tornázom -, arra gondoltam leírom nektek, hogy valójában miért is kezdtem el a programokat. 

Nem elhanyagolható, de nyilván az alakformálás is a terveim között volt, mivel az első terhességemig aktívan sportoltam, és kifejezetten izmos voltam. A heti 5-6 saját testsúlyos és kondizós edzés mindig megvolt. A terhességet rosszul éltem meg, bár kifejezetten könnyű volt: se hányinger, se émelygés, csak egy kis fáradtság, 8 hónapos korig dolgoztam (építőiparban - kivitelezésben), alig híztam valamit. Viszont szörnyen zavart, hogy az erőnlétem folyamatosan csökkent.

Az első pánikroham... majd a többi

Elég erősnek és kitartónak tartom magam, így nem tudtam elfogadni ezt a fajta gyengeséget. Császármetszéssel jött világra az első lányom, ezt követően az első este jött az első pánikrohamom. Akkor még nem tudtam, hogy mi az.

Elcsépelt manapság ez a szó, hogy pánikroham, és akiknek igazán gondot okoz, észre sem veszik néha, miről van szó:

• Teljes testben remegés,
• szédülés,
• légszomj,
• "pillanatokon belül meg fogok halni" érzés.

Mindig csak este voltam rosszul, amikor el kellett aludni. Féltem elaludni, mert vártam, hogy rosszul leszek. Még abban is szerencsés voltam, hogy a kislányom 2 hetes kora óta végigaludta az éjszakákat. Én viszont alig aludtam, mert inkább ébren voltam és elfoglaltam magam, csak nehogy rosszul legyek. Kezdetben havonta 1-2 alkalommal, aztán hetente, hetente 3-4 alkalommal, majd naponta. Ez egy hosszú folyamat volt, majdnem egy éves volt a lányom, amikor volt egy ikerterhességem, amit sajnos be kellett fejezni.

Ezt követően még rosszabb lett a helyzet, és még fél év halogatás után felkerestem egy doktornőt. Alkalmazkodási zavarnak, szorongásnak nevezte, ami történik. Nem egyedi, sajnos sokan, ráadásul sok terhes, kismama szenved ezzel. Rengeteget segített a doktornő. Időközben újra terhes lettem, rettegtem az újbóli gyengeségtől, császártól. És ekkor találtam rá a programotokra.

A Gyerünk, anyukám nemcsak fizikailag tett rendbe, újra összeszedtem magam mentálisan is

5 hónapos terhes voltam, de már kiszámoltam, hogy mikor fogok tudni elkezdeni tornázni és kb. egybeesik-e majd valamilyen kezdődő programmal. Meg voltam győződve arról, hogy ugyan biztosan mélyebben keresendő a szorongásom oka, de ha "összeszedem magam" és újból erőre kapok, minden (majdnem minden) megoldódik. Nagy szavaknak hangzanak, de engem - aki nem szeretett terhes lenni - az bátorított folyamatosan, hogy lesz segítségem újra rendbe tenni a testem. A terhességem alatt végig voltak még ilyesfajta rosszulléteim, és persze utána is. Tény, hogy az orvosom segítségével a kéthetente 1-2 alkalomra leszűkítettük őket, de voltak. Nem tudom csuklottatok-e, de számtalanszor meséltem rólatok az orvosomnak, úgy, hogy igazából még nem is ismertem a programot. Tudtam, hogy még ti kellettek, hogy igazán rendbe rakjam magam, és majd "ti befejezitek", amit a doktornő elkezdett.

Februárban megszületett a második lányom, teljesen tudatosan készültem a császárra, és arra, hogy minél hamarabb összekapjam magam. Tudtam, hogy valahogy ki kell bekkelnem azt a 8 hetet, amíg elkezdődik a program. Amint lehetett, jelentkeztem, és én nagy szervező lévén, nagy boldogsággal láttam, hogy előre lehetett nézelődni a naptárban, az időbeosztásról. Szó szerint számoltam vissza a napokat.

Aztán végre jött a május és megkezdtem a SZURP-ot

Minden reggel fél 5kor felkeltem, és végigtornáztam minden napot.

Szerencsére úgy történt, ahogy gondoltam:

• újra ura voltam a saját testemnek,
• hatalmas öröm volt, hogy be tudtam húzni a hasam,
• mert konkrétan azt is újra meg kellett tanulni.
• 4 ujjnyira volt szétnyílva a hasizmom, ami a program végére épphogy egy fél ujjnyira összezáródott.
• És az erőnlét, energia mellett a legnagyobb teljesítményem: a teljes program alatt 1 alkalommal volt ilyen szorongásos, pánikolós rosszullétem.

Aztán jött a 2. szint, most videótár, és megyek tovább a tónus tréningre.

Közben kiegészítés, hogy a SZURP után elkezdtem dolgozni, először 4 órában, most már teljes munkaidőben, így tovább nőtt a terhelés. De jelentem, az volt az utolsó alkalom, amikor rosszul voltam, egyszer a SZURP 2. hetében.

Jelenleg büszkén mondhatom, csak és kizárólag a ti segítségetekkel újra van energiám, testileg-lelkileg-mentálisan-mindenhogyan újra jó erőben vagyok!

Nem is a pályázat miatt, hanem azért írtam, hogy bár biztosan sok pozitív visszajelzést kaptok, de nekem ez olyan nagy dolog volt, hogy mindenképpen külön meg szerettem volna köszönni nektek! Biztosan tudjátok, hogy jól csináljátok, de ha fáradnátok, vagy csak rossz napotok van, jusson eszetekbe, hogy van akinek sokkal többet jelent ez a program egy testmozgásnál!

Úgyhogy még egyszer köszönöm!

Panna