Tornatársakból lettek barátok

A Fogd a kezemben egy jelentkezési lap kitöltése után összeülünk, és mindenkinek párt találunk a megadott szempontok alapján. Lehet, hogy olyan párt keresel, aki közel lakik, vagy akinek ugyanakkora gyerekei vannak, netán az lelkesítene, ha ugyanazt tornáznátok. Te végigkattintod a jelentkezési lapot, elmondod nekünk ezeket, mi pedig januárban szállítjuk a párodat. Onnantól viszont rajtatok múlik, hogyan tovább: vállt vállnak vetve csak a matracon találkoztok, vagy mentek a végtelenbe és tovább.

Hauk Niki és Róth Judit ez utóbbi mellett döntött, őket éppen egy éve kapcsoltuk össze a Fogd a kezem kezdeményezésünkben, azóta pedig nagyon-nagyon egymás mellé álltak: nem csak a tornaszőnyegen, hanem az anyaságukban is. Ismerd meg barátságuk történetét!

Már annyi elég, ha hasonló cipőben járunk
“Évekkel ezelőtt az ország másik felére költöztem, és habár sok barátot szereztem és a régi életemben még mélyebb kapcsolatokat tudhatok magam mögött, mégis azt éreztem, hogy van még hely a szívemben szociális téren, így bárkit be tudnék engedni, akivel van kapcsolódási pont. Hát lett. Jelentkeztem is a Fogd a kezem felhívásra, sorsoltak. Juditot kaptam” - kezdi Hauk Niki. Róth Judit abban reménykedett, hogy talál valakit, akivel többé-kevésbé egy hullámhosszon van, és aki hasonló cipőben jár, ezért megérti az anyaság és kisgyerekes otthonlét menedzselésének nehézségeit, az edzések beszuszakolásának kihívásait, a szülések utáni testtel való viaskodás-békélés hullámzását. És vágyott rá, hogy jól tudják húzni, motiválni egymást a sportban is. “Semmit nem tudtam Nikiről, a mi programunk zárt Facebook-csoportjában nem is találtam meg, mert elfelejtett belépni” - nevet Judit.

Pécs, 3 gyerek, mindent értünk!
“Azonnal kiderült, hogy mindketten Pécsen élünk, és 3 szinte teljesen egyidős gyerekünk van (akkor 4,5-2,5-0,5 évesek voltak), úgyhogy nem esett nehezünkre belehelyezkedni a másik élethelyzetébe” - eleveníti fel az első közös pontokat Judit. “Már ismeretlenül is annyi dolog klappolt. Fiatal, Pécs, 3 gyerek, otthon. Nagyon izgatott voltam. Az első beszélgetések kicsit óvatosan torna-fókuszban teltek, de érezhető volt, hogy mindkettőnknek jól esik ez az ismerkedés, így folyamatossá vált, egyre szélesebb körű témákkal. Meg volt az (senki ne értse félre) első randik izgalma” - emlékszik vissza az első Fogd a kezem időszakra Niki.

“Hetente többször beszéltünk, az is sokszor előfordult, hogy minden nap. Idővel nemcsak a tornákról esett szó, hanem az anyaságról, a gyerekek életkorából adódó kihívásokról, a mindennapi mókuskerékről. Üdítő volt, hogy nem kell túlmagyarázni a dolgokat, mert Niki nemcsak érti, hogy miről beszélek, hanem sokszor pont ugyanazokkal is küzd, mint én. Hamar kiderült, hogy hasonló az értékrendünk, hasonlóan gondolkozunk, és kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy Niki lett a párom, mert olyan támogató barátra leltem, ami ritkaság. Főleg felnőttként” - teszi hozzá Judit.

“Az első találkozásunkra hamarosan sor került, a budapesti sportnapon, ami 250 km-re volt tőlünk. Mi akkor kb.10 km-re laktunk egymástól” - mosolyog Niki. Judittal a sportnapot végigbeszélgették az edzések között, és állítják, hogy azóta szinte mindent tudnak egymás mindennapjairól, ha pedig éppen 6 gyerekből senki sem beteg, még közös játszóterezésekkel is élnek. 

Ilyen ez egy év után!
“Majdnem 1 év telt már el a Fogd a kezem kezdete óta, de továbbra is aktívan tartjuk a kapcsolatot. Van, hogy hetente többször beszélünk, van, hogy egy-két hétig nem, dinamikusan hullámzik, ahogy minden a kisgyermekes anyai létben. Ez a barátság a Gyerünk, anyukámnak köszönhetően jött létre, de már messze túlmutat a tornákon, és nincs kétségem afelől, hogy ez a jövőben is ki fog tartani” - mondja Judit.

“Bátorítanék mindenkit, hogy próbálja ki, hogy mekkora dolog sülhet ki abból, ha adunk magunknak egy lehetőséget. Sokszor éreztem elveszve magam, de ebben a 8 hétben fixen volt kire támaszkodnom. És azóta is…" - fejezi be Niki.

Kedvet kaptál? Jelentkezz itt. Még január első hetében várunk az idei Fogd a kezemre!