A nulláról tanítottatok meg mozogni! - Gergye Anikó története

Gergye Anikó ősszel csatlakozott a Gyerünk, anyukám! közösségéhez és gyakorlatilag az első pillanattól aktív és lelkes résztvevője a tornaprogramoknak. Végigkövettük az első lépéseket, az első kétségeket és sikereket és azt a hozzáállás beli változást, amin átment. Nagyon hálásak vagyunk, hogy megírta nekünk az első fél évének a történetét!

“43 éves háromgyerekes anyuka vagyok. 13,5 éve CSAK anyuka. Szerencsés vagyok, hogy ezt meg tudtuk oldani. Nem szerettem volna idegbajos esti vagy hétvégi anyuka lenni. Igaz, az, hogy nem vettek fel sehová a harmadik manó előtt, közrejátszott ebben, de teljesen szuper, hogy így alakult. Igaz sokat nélkülözünk hónap végén, nem járunk nyaralni. Nehéz sokszor a mai világban egy fizetésből, bár férjem két helyen is dolgozik bevállalta azért, hogy én itthon lehessek és ott lehessek mindig a gyerekeinknek. És ők boldog, kiegyensúlyozott gyerkek. Nem bánják hogy nem megyünk nyaralni két hétre mint mások, de én ott vagyok minden iskolai programon, itthon vagyok, ha betegek. 

Az én történetem veletek még nagyon rövid, de úgy érzem, hosszú életű lesz.

Utolsó emlékem a sportról talán még az iskolából van. Az étrenddel is csak pár éve ismerkedtem meg először. Akkor 86–87 kilóról indultam, és 75 kilóig fogytam, de amikor hetekig, sőt hónapokig nem mozdult a súlyom, feladtam. Többször próbáltam újrakezdeni, de már nem ment úgy, mint először.

Aztán idén augusztusban a Facebookon megláttam az ingyenes program lehetőségét, írtam nektek, és bekerültem a Súlyrakezdő programba. Szeptember 8-án el is kezdtem, és egyszerűen imádtam. Hetente többször tornáztam, és nagyon jó érzés volt, hogy tényleg az alapoktól indul minden. Korábban sok online edzést próbáltam, de mindig feladtam, mert túl nehéznek éreztem. Itt viszont lépésről lépésre haladtunk, és október végére rengeteget fejlődtem.

Novemberben folytattam a Kezdő edzésprogrammal, decemberben a Bejgli kihívással, januárban pedig az Alakformáló Starttal. Az elmúlt fél évben a nulláról tanítottatok meg mozogni. Nem ment el a kedvem az elején, nem éreztem azt, hogy fel kell adnom. Ma már ha valami nem megy, tudom, hogy majd menni fog másnap. Ez számomra hatalmas változás, mert régen kifejezetten utáltam a testnevelést és minden mozgást. Most pedig már inkább az a nehéz, ha egy nap kimarad a torna — a hétből legalább hatszor mozgok, és hiányzik, ha nem.

Most a Tabatával folytatom, és az étrendre is szeretnék végre komolyabban figyelni. A súlyom nem csökkent, sőt azóta 5 kilót híztam, mióta tornázom, de látom, hogy formálódik a testem, és megyek tovább. Szeretném sorban kipróbálni a programokat, és végigcsinálni mindent a saját szintemnek megfelelően.

Jelenleg nem dolgozom, így könnyebb beilleszteni a mozgást a napjaimba, de kicsit félek, mi lesz, ha változik az élethelyzetem. Egyelőre viszont imádom az egészet.

Ez az én rövid történetem. Tudom, nem különleges, de szerettem volna megosztani veletek. Köszönöm, hogy megtanítottatok mozogni és megszeretni a tornát!”

Anikó, minden történet különleges, a tiéd is. Azzal, hogy tűzön-vízen át tornázol, te is példát mutatsz azoknak, akikkel együtt mozogsz. Nagyon sok sikert kívánunk a munkába való visszatéréshez, érezd magad olyan jól abban a szerepben is, ahogy eddig főállású anyaként!