Az én GYA történetem egyre gyorsabban íródik – Gorgosilits Kata története

Kibújt a szög a zsákból, bemutatkozik a Gyerünk, anyukám! csapatának újdonsült segítője. Gorgosilits Kata igazi veterán GYA tornász, aki szinte mindent kipróbált már, amit nálunk ki lehet próbálni. Edzett minden erősségi szinten, újra rátalált a futásra, aktív tagja a közösségnek, háziasszony is volt már, néhány hónapja pedig jelentkezett a felhívásunkra és sikeresen kirántotta a csapatot az adminisztráció tengeréből, ahol már kezdtek összecsapni a hullámok a fejünk fölött. Ráadásul azt is vállalta, hogy megírja nektek a saját GYA történetét, fogadjátok szeretettel! :)   

Tipikusan az a lány voltam, aki mindig 2-est kapott tesiből, főként futásból. No, azt sem azért, mert elértem a szintidőt, hanem egyest az kapott, aki el sem indult. Ennek ellenére kissé duci, de többé-kevésbé lelkes sportoló voltam, és több sportágat kipróbáltam.

Az egyetem nem a mozgásról szólt és lassan találtam vissza a tornaszőnyegre,közben pedig átsodródtam a túlsúlyos kategóriába. Az első terhességem a mindenkiben mély nyomokat hagyó 2020-ra esett, ekkor találtam rá a GYA-ra. A próbahetet “megvettem”, ahol, ha jól emlékszem, egyetlen tornát csináltam meg. Amíg lehetett offline kismama jógára jártam, ahol minden alkalommal rengeteget foglalkoztunk a gátizmokkal. Így szülés után is a gátizom regeneráció volt a prioritás, ezt vettem meg legelőször. Utána pedig azonnal indult is a Szülés Utáni Regeneráló Program, aminél nagyon lelkes voltam, és éreztem, hogy kezdem visszakapni magamat. Utána más felé vitt a sportban az utam,  és a magánéletben is. Szerettünk volna egy második gyermeket, aki úgy tűnt, hogy érkezik is hozzánk, de végül mégsem maradt velünk. Ez volt az első igazán nagy pofon az élettől. Néhány kivizsgáláson is részt vettem, ahol az endokrinológus doktornő szinte „receptre” írta fel a mozgást. Így 2022 elején visszatértem az akkori Formaszerviz Plusszal. Engem az a program rántott be igazán a közösségbe, azonnal jelentkeztem is háziasszonynak. Az előszezon előtt néhány nappal azonban megjelent a két csík a terhességi teszten, így átadtam át a lehetőséget másnak. Polla pedig igazi Gyerünk, anyukám! baba lett. Végigjártuk együtt a teljes ranglétrát a Trimeszterrel kezdve, a Gyermekágyi tornán át szépen felfelé lépdelve a szinteket. Ő később leginkább extra súlyként vett részt az edzéseken, vagy plank közben alám mászva motivált, hogy ne zuhanjak össze. A pilateslabda gurigatása és a súlyzó rágcsálása is a kedvenc tevékenységei közé tartozott.

Leírva ez mind szép és jó, de pokoli időszak volt, legalábbis annak éltem meg.  Korábban, amikor a nem alvó babák anyukáinak történeteit olvastam, azt gondoltam, ez túlzás, hiszen ezt nem is lehetne túlélni. Vizsgaidőszakban 1-1 áttanult éjszakát jópár napig pihentem, nem hittem el, hogy ezt lehet bírni hosszabb távon. Még most sem értem igazán, hogy éltem túl, önmagam árnyékaként próbáltam lehozni egy-egy napot. Éjszaka a reggelt vártam, reggeltől pedig az estét, abban a halvány reményben, hogy talán változik valami, és jut két összefüggő óra alvás is. Sokszor azt sem tudtam, hogy melyik szobában vagyok, melyik gyerek mellett, egyáltalán milyen nap van. Nehezen ismertem fel, de szép lassan kezdtem belecsúszni a szülés utáni depresszióba is. Sokszor azt éreztem, hogy a torna tart felszínen. Ez a heti háromszor 40-45 perc nem mindig volt valódi énidő, de azt éreztem, hogy ezt magamért teszem. A mozgás és a közösség ott volt a legsötétebb időszakomban és ezért nem tudok eléggé hálás lenni! Amikor úgy éreztem, hogy minden szétcsúszik körülöttem, Ti segítettetek megtartani magamat. 

Polla kétéves korában visszatértem a munka világába egy multihoz napi 6 órában, illetve 19-re lapot húzva, egy szerelem vállalkozásba is belekezdtem. Azt gondoltam, hogy ez menni fog nekem, hiszen már annyi mindent megoldottam, megoldottunk, ez is működni fog. Megint ott találtam magam, hogy szétcsúszik minden, az egyik helyről rohanok a másikra, közben sehol sem vagyok igazán jelen. Ezt nem lehetett tartani, így kissé vakmerően felmondtam. 

Azt gondoltam, hogy a vállalkozás növekedésének csak a személyes kapacitásom a korlátja, de most már talán Ti is kitaláltátok, hogy ez nem így volt. 

Ami a gyerekeket illeti: számukra születésüktől kezdve természetes, hogy tornázom mellettük, sokszor ők is beállnak már. Most már tudják, hogy ezt értük is teszem, hogy hosszú ideig egészséges és mozgékony anyukájuk maradhassak, aki reméljük sok év múlva is tud nekik segíteni, nem pedig segítségre szorul. Mindig ez a hosszútávú cél lebeg a szemem előtt, így már kevésbé zavar, ha egy-egy hét kiesik az aktuális ovis kórság miatt. Ők nagyon szerették a gyerektornát, a nagyobbik lányommal, Lénával pedig most megyünk az első közös futóversenyünkre. Bizony ám, végtelenszeres újrakezdőként egy utolsó esélyt adva a futásnak tavaly kipróbáltam a Kilométerfaló futóprogramot, ami új távlatokat nyitott. Teljesen más érzés kilépni az ajtón és elindulni, mint csak a szobaajtót becsukni (vagy azt sem). Az új és közönségkedvenc programokat is nagyon szeretem, ezért néha elcsábulok egy-egy programkörre azért. 

A 2026-os évtervező kitöltésekor azt vettem észre, hogy azok a pillanatok, amiben igazán felszabultan éreztem magamat, a futáshoz köthetőek, így idén ismét visszatértem ehhez a jól felépített programhoz. 

Munka fronton az évtervezőt még teljesen kétségbeesve töltöttem ki. Kiléptem a „biztos” állásomból, a vállalkozás pedig még egy jobb hónapban is épp csak nullszaldós volt. Időm és tettrekészségem volt, de a remény kezdett elfogyni. Ekkor ismét jött a GYA és megmentett, talán megmentettük egymást. A legjobb pillanatban láttam meg a posztot, hogy a számomra oly kedves Staff napi 4 órában segítséget keres, egyből magamra ismertem a leírásban. Onnan már nem volt megállás, szerencsére nagyon hamar összehangolódtunk, és gördülékenyen kezdődött el a közös munka. Nagyon örülök, hogy van lehetőségem visszaadni mindabból a sok jóból, amit kaptam a Gyerünk, anyukámtól. Bízom benne, hogy hosszútávon segíthetjük egymást. 

Kata, véletlenek márpedig nincsenek, úgy kellett történnie, hogy mi egymásra találjunk a tornaszőnyegen túl is. Örülünk, hogy velünk vagy! :)