Hálás vagyok azért, hogy 70 évesen így működöm - Anna ezer tornapontjának története

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy nem csak kisgyerekes édesanyák, de érettebb korban lévő nagymamák is tornáznak velünk. Anna 2021-ben talált ránk és a Seniora videótárra, azóta pedig számos más mozgásformát is kipróbált. 70 évesen szerezte meg az ezredik tornapontját, és megengedte, hogy veletek is megosszuk a történetét, amit ennek kapcsán írt:
 

“Mi a titkom? Mi motivál?

Dióhéjban: hiúság, fizikai és mentális jóllét, „örökségtől” való félelem, állóképesség és erőnlét megtartása (netán fokozása) – s ami ebben segítséget jelent: támogató család, lakáskörülmények, (egészség)tudatosság, kitartás

Bővebben: Kövér kislány voltam, aki kamaszkorban nagyon igyekezett megszabadulni a súlyfeleslegétől. A fényképeket visszanézve ez sikerült is, bár sosem hittem el, hogy tényleg így is van. Azt viszont tudtam magamról, hogy könnyen felszedem a kilókat, ezért az igazán kritikus időszakokban (terhesség, szoptatás) nagyon odafigyeltem az evésre, és tornáztam. Itthon, könyvből.

Aktív életem során időszakonként hasonló forgatókönyv szerint itthon, könyvből vagy a már ismert gyakorlatokkal fejből tornáztam, máskor eljártam egyik, másik vagy mindkét lányunkkal valamilyen közösségbe mozogni. Megszakításokkal. Tulajdonképpen egész életemben újrakezdő (vagy visszatérő?) voltam :) Egyszerűen éreztem, hogy szükségem van rá.

Utolsó néhány munkás évem nagyon megterhelő volt, éppen semmire sem jutott idő, így tornára sem. Amikor nyugdíjba készültem, írtam magamnak egy bakancslistát: hónapokon át feljegyeztem, ami eszembe jutott, hogy régóta vágyom rá, de nem jutottam hozzá, vagy csak fontosnak tartottam, hogy ne folyjon szét az életem. A négy pillér, amire tudatosan építeni akartam, a fizikai – szellemi – mentális – spirituális „jóllétem” volt.

Három 90 év fölötti, számomra fontos ember számít rám. A hozzájuk szükséges jó mentális állapothoz kellenek azok az endorfinok, amik a mozgás során felszabadulnak :)

Persze a sporton kívül az unokáink is feltöltenek: négy gyermekünknél összesen 11-en vannak 2 és 18 éves kor között. Állóképesség, erőnlét azért nem árt hozzájuk ;)

Ugye nem is olyan nagy csoda, hogy tornázom?!?

Csak úgy mellékesen: nincs TV-nk, nincsenek sorozatok…, nem vagyok a FB-on – igazából időm sem lenne rá –, inkább a bakancslistámról próbálok törleszteni ;)

A Gyerünk anyukám! programját, azon belül is a senioráknak készült videótárat a kisebbik lányunk ajánlotta 2021 őszén. Amikor megismerkedtem vele(tek), úgy éreztem, hogy ezt nekem találtá(to)k ki :) Nem kell utazgatnom, hogy eljussak az edzőterembe, akkor kezdek tornázni, amikor nekem épp megfelel, az erősségi szint nagyjából olyan, ahol tartok, de kihívásokat is tartogat. Azóta, több-kevesebb sikerrel, más edzésfajtákat is kipróbáltam. Tudom, mi az erősségem, mik a gyengéim, hol kell még dolgozni magamon, és nagyjából az is világos, mire nem leszek már képes. Mert az is igaz, hogy nem megy minden úgy, ahogy „diktáljátok”. A tempó csökkentése, a könnyítések általában segítenek, de ha az sem elég, mozgok valami mást helyette –, ahogy javasolni is szoktátok. Igazából akár egy 60-70 perces edzést is ki tudok találni magamnak, mégis mindig jelentkezem a folytatásra, mert élvezem a módot, ahogy vezettek, a gyakorlatok variációját, stb. Nagyon sokszor akad egy-egy olyan momentum, amire, bár már korábban is elhangzott, addig nem figyeltem fel. Heti 3-5 edzés még a kertészkedős időszakba is belefér.

Nem állítom, hogy mindig kitörő örömmel és lelkesedéssel állok a tornaszőnyegre, különösen egy fárasztó nap után nem egyszerű meggyőzni magam, de megéri; utána fizikailag jobban érzem magam, hat az éjszakai pihenésemre és a reggeli felkelés is könnyebb. Meg persze az önbecsülésem... :) Esetenként este 11 után állok neki, és olyan is előfordult már, hogy egyik vagy másik fekvőgyakorlatba majdnem belealudtam :)).

A családom, a férjemtől kezdve a gyerekeinken és házastársukon át a nagyobb unokáinkig, nagyon rendesen támogat. Biztatással, elismeréssel, idő biztosításával.

Nektek is köszönöm, hogy időnként rám írtok, ha mérföldkőhöz érek vagy pl. kimaradok (tavaly volt egy hosszabb betegségem). A programban kapott érmek is nagyon kedvesek :)

Büszke lehetek?!? Nem is tudom. Inkább azt mondanám, hogy hálás vagyok azért, amit az életben kaptam, s ahogy alakult, és, hogy 70 évesen így működöm :)

Még egyszer köszönöm, hogy vagytok!

Üdvözlettel: Anna”

Kedves Anna, nem is kérdés, hogy büszke lehetsz-e magadra! Köszönjük, hogy velünk vagy és megengedted, hogy mások is olvashassák a soraidat. Bebizonyíottad, hogy mozogni minden életkorban érdemes, bármikor el- és újra lehet kezdeni, nagyon sokunknak példát mutatsz a kitartásoddal és a pozitív hozzáállásoddal!