Inkontinencia ellen mozgás

Az inkontinencia jelentése

Ez a fogalom azoknak az állapotoknak a gyűjtőneve, melyekben a vizelet visszatartásának képessége valamilyen okból, valamely mértékben csökkent. A skála elég széles: a csak és kizárólag erőltetésre (tüsszentés, köhögés) és csak néhány csepp távozásától a vizelési inger jelentkezésekor nem megállítható, nagyobb mennyiségű vizeletvesztésig terjed.

Az okok is sokfélék lehetnek, van ugyanis, amikor szervi vagy idegrendszeri sérülés, betegség áll a háttérben. A többségnél azonban kevésbé súlyos állapotról van szó, melynek kialakulása jellemzően a gyermekszüléshez, vagy a menopauzához kapcsolható. Ez a "többség" egyébként nagyon sokan vannak, hajlamos az állapotát szégyellni, eltitkolni, és, ha a téma felmerül, úgy beszélni róla, mint ami csak másokat érint.

Nem szabad tabusítani az inkontinenciát

Nagyon fontosnak tartom, hogy ne szégyelljünk beszélni a témáról. Egyrészt azért, mert fontos tudatosítani mindenkiben, hogy (a korábbi közhiedelemmel ellentétben) szó sincs róla, hogy gyerekvállalás után ezt "meg kell szokni, mert így szokott lenni." Mindenki számára meg lehet és meg is kell találni a megfelelő terápiát. Nem mindegy az életmód, a hétköznapi fizikai terhelés típusa, mértéke, és különösen fontos azok számára tudatosítani az inkontinencia jelenségét, okait, és összefüggéseit, akik sportolnak – ugyanis vannak megfontolandó tényezők. Ha ugyanis a választott sporttal, vagy az életmódunkban megjelenő sorozatos megerőltetésekkel rendszeresen "sikerül visszaszereznünk" a vizeletcsepegés jelenségét, tudnunk kell, hogy hosszú távon nagyon sokat ártunk magunknak! Szükséges kicsit visszavenni, a sport terén türelmesebbnek lenni, az "én mindent kibírok, elbírok" hozzáálláson csiszolni, és megadni a tesünknek a regenerálódáshoz szükséges időt és megfelelő tréninget.

Mi okozza a babavárás során, szülés után, vagy az ezeket követő években kialakuló inkontinenciát?

A várandósság fokozatosan növekvő fizikai terhelést jelent a medencefenék számára – itt találhatóak a záróizmok is. Őket nem elszeparált, különálló "munkaerőkként" kell elképzelni, mert működésük, összeszorító- és ellazulóképességük sokban függ az őket körülvevő medencefenéki izomzat, a törzs mélyének izomzata ("core"), és a hozzájuk kapcsolódó területek állapotától. Érthető, hogy a hónapokig tartó, egyre nehezedő várandós méh súlya megviseli ezt a területet, majd a hirtelen fellépő nagy változás, a szülés maga, ezt a nagy súlyt ugyan "kiengedi" odabentről, ám a medence, a gát területei nagy megerőltetést élnek át hüvelyi szülés esetén: regenerálódniuk kell. Nincsen benne még eléggé a köztudatban, de bizony a hasi szülés, tehát a császármetszés folyamata és hege is valamilyen mértékben megviseli ezt a területet, hiszen, ahogyan azt fent említettem, a törzs mélyének izomzata, izompólyái és kötőszövetes rétegei egymással szoros kölcsönhatásban, egymásra hatva működnek.

Bármelyik módszerrel történt tehát a szülés, a gátat és a mély hasizomzatot regenerálni kell?

Így van, mindenképpen. Regenerálni - és nem csak erősíteni! Ez is nagyon fontos, éppen ezért ez (is) az egyik vesszőparipám. Ami ugyanis a babavárás és a szülés során történik a medencefenékkel, a hassal, és a törzsmélyi izomzattal, azt nem szabad olyan egyszerűen felfogni, hogy ezek az izmok "most átmenetileg gyengék". Bármely izomcsoportról elmondhatjuk, hogy a tartósan szokatlan terhelés és ez egyszeri nagy megerőltetés is hosszú távon zavarja meg a megfelelő működést: így van ez a gát, a medence és a törzs izomzatával is. Lesznek sérült, túlnyúlt és túlfeszült területek is. Van, akinél a medencefenék inkább veszített a tónusából, ha összességében nézzük – és van, akinél inkább egyfajta medencefenéki tónusfokozódás okozza a záróizmok működési zavarát.

Emiatt szeretem hangsúlyozni, hogy egy korszerű szemléletű regeneráló, inkontinenciát javító gyakorlatsor lazítást is tartalmaz, ha pedig holisztikus szemléletben közelítünk, és a testet mint egészet vesszük tekintetbe, akkor nem maradhatnak ki a légzőgyakorlatok és a tartásjavítást célzó elemek sem.

Ha már medencefenéki funkciózavarok: nem az inkontinencia az egyetlen

Ebben a témában is szerencsére egyre több az információ: valóban, az inkontinenciáéhoz hasonló okok állnak az egyéb medence-gát tájéki állapotromlások és funkciózavarok mögött. Ilyen például az aranyeresség, a végbél- és hólyagsérv, a kölünböző fokozatú kismedencei prolapsusok, mint a méh előesése. Az inkontinenciánál valamennyivel ritkábban előforduló problémák, de több titkolózás is övezi még ezeket, pedig nagyon is jelen vannak, és korosztálytól függetlenül érintik a szülés utáni időszakba érkező édesanyák egy részét. Amikor az aranyeresség nem múlik, makacs, vagy az egyéb itt említett problémák gyanúja felmerül, az általános intimtorna helyett mindig specialista felkeresését, személyre szabott tréning kérését javaslom. Így biztosítjuk hosszú távon a probléma rendeződését. Figyelem, nem feladni: van remény!

Azért is tartom fontosnak az inkontinencia témakörében az ismeretterjesztést és a prevenciót, mert a menopauzával a későbbiekben beköszöntő hormonális változások majd valóban lazítják valamelyest a medencefenék területeit is. Így a menopauza során megjelenő problémákat és az akkor szükségessé váló tornák hatékonyságát a megelőző évek tudatosságával, odafigyelésével lehet jól megalapozni.