Mozgás, ami megtart! - Habók Lilla története

Sokszor csak utólag értjük meg, mennyire nagy szükségünk volt valamire egy adott időszakban. Lilla története egy olyan útról szól, ahol a mozgás nemcsak a testet, hanem a lelket is megtartotta a várandósságtól az anyaság első, intenzív időszakán át, egészen addig a pontig, ahol már nemcsak kapaszkodó, hanem a mindennapjai természetes része lett – és ahonnan a történet még mindig tovább íródik.

“Még terhes sem voltam, amikor már a GYA videótárából tornáztam – akkor még nem sejtettem, hogy egyszer az anyaság egyik kapaszkodója lesz számomra. Egy friss anyuka barátnőm ajánlotta a csoportot, és azonnal megfogott a sokszínűség és a jól felépített rendszer. Akkoriban azonban a balettórák és fellépések mellett nem maradt rá igazán kapacitásom.

Aztán várandós lettem. IVF-es terhességem volt, hiperstimulációval és hematómával az elején. A mozgás addig természetes része volt az életemnek, hirtelen a bizonytalanság váltotta fel. A Trimeszter programba végül a biztonság érzésével vágtam bele – ekkor értettem meg, mennyit jelent, ha egy mozgásforma nemcsak hatékony, hanem megtartó is.

A kilencedik hónap sürgősségi császármetszéssel zárult. A Gyermekágyi tornába egy hónap csúszással kezdtem bele, de így is fontos lépés volt a lassú visszatérés önmagamhoz. A tornák és a szoptatás hatására szinte teljesen visszanyertem a kilóimat, és újra jól érzem magam a testemben.

2026-ban jött a SZURP. Közben a babánál megérkezett a négyhónapos növekedési ugrás regresszióval és fogzással együtt – intenzív időszak volt. Egy hónap alatt 5 centit nőtt és 1100 grammot gyarapodott. Nemcsak ő fejlődött hatalmasat – én is tanultam alkalmazkodni. A mozgás ebben is kapaszkodó lett.

Egyelőre maradnak az otthoni tornák, amelyeket a lányom kíváncsi, nagy szemekkel figyel. Néha úgy érzem, ő is az edzőtársam.

Ma már tudom, hogy nem a pontszám a lényeg, hanem az, hogy a saját tempómban haladhatok. A GYA számomra nemcsak torna, hanem egy keret, ahol nőként és anyaként is jelen lehetek – ahol a táncos múltam és az anyaságom nem kizárják, hanem kiegészítik egymást.”

Minden történet más.  Más az út, más a tempó, más a kihívás. 

Egy dolog viszont biztos: nem kell egyedül végigmenni rajta.

Ha te is keresed azt a mozgásformát, ami nem csak formál, hanem megtartó közösséget is ad,  akkor lehet, hogy a Gyerünk, anyukám! lesz a te kapaszkodód is.