Élvezed is az edzést vagy csak az alakodat formálod?

Találkoztál már olyan emberrel, aki azért edzett, mert formálni akarta az alakját? És ismersz olyat, aki csak azért mozog, mert élvezi? Vajon milyen motivációk hajtják azokat, akik hosszú évtizedek óta rendszeresen edzenek? Ismerd meg Adamcsek Edo, a Gyerünk, anyukám! edzőjének történetét a kényszerességtől az örömig.

Amikor elkezdtem 19 évesen az egyetem alatt csoportos edzésekre járni, akkor az elsődleges célom az volt, hogy megszabaduljak néhány felesleges kilótól. Már az előző cikkemben is írtam, hogy a step aerobikkal kezdtem akkor, ezt volt nekem a legkönnyebb elkezdeni.

Nincs azzal semmi gond, ha valamilyen hasonló indokkal indulsz útnak a rendszeres testmozgás beépítésének útján. Figyelmeztetnélek azonban, hogy az elsődleges motiváció változni fog, és kell is, hogy változzon! Azt látom ugyanis magam körül, hogy kezdetben az első sikerek lendületet adnak a folytatáshoz, de amikor el-el maradnak az eredmények (és el fognak maradni), akkor mélyebbre kell nyúlni, hogy fenntartsuk a motivációt a rendszeres testedzéshez.

Sajnos néhány évvel a kezdeti step aerobikozgatás után a testmozgás iránti igényem kényszeressé vált. Akkor már az a kezdeti pár plusz kiló sehol sem volt, aerobik oktatóként is tevékenykedtem, és volt, hogy heti 10-12 órákat edzettem, de nem feltétlen a jó indokok miatt. Ha kimaradt egy edzés, bántottam magam, hogy nem vagyok elég jó. Ha 20 dekával többet mutatott reggel a mérleg, akkor kevesebbet ettem és még többet mozogtam. Volt pulzusmérő órám is, nézegettem, hogy mennyi kalóriát égettem az edzésen, ledolgoztam-e azt a kis extra csokit, amit ettem. Az erősítő gyakorlatoknál arra gondoltam, hogy ettől a gyakorlattól ez vagy az a testrészem feszesebb lesz, örültem, ha égnek az izmaim. Minden ilyen klisét megéltem a fejemben.

Vannak ezeknek a gondolatoknak szintjei, és nem mondom, hogy baj, ha valakit a ledolgozott kalóriák motiválnak. Engem is motivál a mai napig, hogy erős maradjak, hogy ne hízzak el. Amit gondolok, hogy baj, ha ezek a gondolatok kényszeres mértéket öltenek, önostorozásba csapnak át, vagy valamilyen – vélt vagy valós –  külső elvárásból fakadnak. És azt is gondolom, hogy ez a fajta motiváció nem tart ki évtizedekig. Hiszek benne, hogy van ezeken túl is élet, és az elsődleges motiváció lehet valami pozitív, valami ÖRÖMTELI.

Miután le tudtam adni a kényszerességből, az elsődleges cél az edzéseimben megváltozott: a fő motiváció számomra már a kikapcsolódás, az öröm megtapasztalása, a szórakozás! Perszeeeee, feszesedünk, égetjük a zsírt, mobilizálunk, mindenféle pozitív fiziológiai hatást elérünk, de ha mindeközben nincs meg az élvezeti érték, akkor mit sem ér számomra. (Azt zárójelben megjegyzem, hogy itt elsősorban az általános fitnesz edzésekre gondolok, nem pl. a gyógytornára. A gyógytornát lehet nem élvezni. :D De amúgy a gyógytornát is lehet élvezetesen csinálni. ;) )

Hosszú út volt számomra, amíg a kezdeti “fogyni szeretnék pár kiló”-tól kezdve az önostorozó edzéseken át és a “mit gondolnak rólam”-on keresztül eljutottam oda, hogy a mozgás öröme vált az elsődleges célommá. Nem tudom biztosan, hogy ez egy általánosan bejárt útvonal-e, hogy másoknál is pont ilyen sorrendben érkeznek-e a fő motivációk. Látom magam körül viszont, hogy vannak mindenféle fő motivációk, és vannak köztük olyanok, amelyek maradandóbbak a többinél. Számodra mi a legfontosabb?
 

Ha szeretnél Edoval mozogni, akkor...
... a Formaszerviz Startban, Pluszban és Extrában is vele tarthatsz. Ha rövid edzésre vágysz, akkor a Csak30! Pluszban. De ha megismernéd Edo táncos világát, akkor nevezz be a Táncolj, anyukám! 4 hetes tanfolyamra, vagy próbáld ki magad Edo szenvedélyében, a stepben, akár kezdő vagy középhaladó szinten. Ha a futás áll közel hozzád, akkor találkozhatsz Edoval a Kilométerfaló  Mini és Maxi Plusz Futóprogramban, de a Tónus Plusz Erősítő Programban és a Popsizomban is ott lesz vele edzésed. Ha pedig az idő a legerősebb korlátod, akkor az Expressz 20 és a Csak30! Start lesz az a program, amiben veled edz Edo.