Erzsók éve igazi hullámvasút volt

Erzsók története egy igazi hullámvasutazós sztori, nagyon örülünk, hogy happy end lett a vége. :)

"Amikor megláttam a pályázatot, azt gondoltam, hogy nem írok, de aztán Dóri levelében a tárgy az volt, hogy "Mi történt Veled az idén?", és ahogy végig pörgettem az évemet, arra jöttem rá, hogy annyira szerves része volt a Gyerünk, anyukám! az életemnek/életünknek, hogy egyszerűen muszáj megírnom Nektek.

2021 tavaszán kezdtem veletek tornázni a második fiam születését követően (a dokim javaslatára) és azóta is itt vagyok, nem tudom megunni. Hihetetlen büszkeséggel tölt el mellette az is, hogy ilyen kitartóan sikerült beépíteni a mozgást az életembe és idén elértem a 700. pontomat is :)

Egy kicsit korábbra megyek vissza a történet meséléssel, mert így lesz szép kerek, amit írni szeretnék. :)

Az előző évi karácsonyi bulira több pánikroham lábon kihordása után mentünk el a húgommal, olyan gondolatokkal:
- normálisak vagyunk?
- nem is ismerünk senkit!
- nem fogunk senkit felismerni a FB profilkép alapján!
- miről fogunk tudni egyáltalán beszélgetni?

Aztán kb két perc alatt szállt el minden félelmünk, mert ugyanúgy működött a közvetlenség, lazaság és szuper hangulat, mint ha csak az egyik Gyerünk, anyukám! Facebook csoportot csapnánk fel. :) Hihetetlen élmény volt és ez meg is adta az egyébként is szuper hangulathoz a további löketet az év hátralévő részében az ÜKK-ban.

Aztán jött a Bejgli kihívás, aminél próbáltunk hugival minél több órát megcsinálni együtt.

Majd a nagy visszatérésem a munka világába, és az év elejével egy Formabontó :D Azt hittem nem fog működni a kettő együtt, de valahogy mégis sikerült és egy szuper év, szuper kezdetének éreztem az egészet.

A Formabontó utolsó órája után aztán kiderült, hogy terhes vagyok. Így ugyan nem jutottam el az "Ahogy tetszik" programra, de örültem, hogy mégse marad ki az életemből a Trimeszter torna és már számoltam vissza a napokat, hogy mikor kezdhetem el :)

Majd bekövetkezett az, amire egyikünk sem számított. Két problémamentes terhesség után nem gondoltuk volna, hogy pont velünk fog megtörténni, de a 10. héten nem volt szívhang és elvesztettük a picit. Mivel műtétre is sor került, a tornát is mellőznöm kellett, pedig nagyon szükségem lett volna arra, hogy valahogy, valahol kitomboljam magamból a dühömet, csalódottságomat, szomorúságomat. Így maradt a sok csokoládé és +5 kg... 

De aztán a májusi körben már újra a tornaszőnyegre állhattam, az erős 4-es szint után vissza a a 2-esre, ami már önmagában zavart, de az még jobban, hogy nem mentek a tornák. Két és fél hónap... két és fél hónap elég volt ahhoz, hogy elveszítsem a formámat és kihívás legyen a torna. Sokszor kellett könnyítenem, belepihennem, rendszeres izomláz társult a másnapjaimhoz, hiába nyújtottam... szóval nem volt jó érzés.

Nem adtam fel, tudtam fejben, hogy ez kell, szükségem van rá és mint a robot, csináltam. Nem élveztem, nem volt örömtorna (talán pár óra), csak csináltam és reméltem, hogy előbb-utóbb visszatér a régi lelkesedés.

Közben próbáltam helytállni a munkámban (mázli, hogy a világ legjobb főnöke az enyém), intézni a nagyobbik fiam általános iskolai felvételijét (gondolom ezt nem kell bemutatni, nyílt napok tömkelege, százszor újratervezés, stb.), és a kisebbik is hol bölcsiben, hol itthon betegen volt.

Mellé még bejött, hogy az utolsó fél évre elvállaltam az oviban az SZMK-s feladatot az óvónő kérésére, így a ballagás, ajándékok és a 18 gyerek szüleivel való állandó kommunikáció is rendesen leszívott.

Szinte négykézláb kúsztam a nyár felé és vártam, hogy újra 3-as szinten legyek :)

Júniusra kb. teljesen elfáradtam lelkileg és kerestem, hogy mivel tudnám visszaszerezni a motivációmat úgy kb. mindenhez. Untam a munkámat, itthon bedaráltak a szürke hétköznapok és valahogy semmi nem volt jó.

Aztán jött a július és elmentünk nyaralni, Ausztriába.

Az, hogy pont Ausztria lett a célpont, szintén a Gyerünk anyukám!-nak köszönhetem :D

Miután Jaguditsné Horgosi Szabina sztoriját olvastam nálatok, annyira megérintett, hogy ráírtam és elkezdtünk beszélgetni (korábban eszembe sem jutott volna, hogy ráírjak egy teljesen ismeretlen emberre). A sok-sok beszélgetésből aztán barátság lett és amikor előző nyáron posztolt egy képet az osztrák kis falujukban rendezett reneszánsz hétvégéről, rögtön meg is beszéltük, hogy idén ott a helyünk, megyünk, ott tali :)

Még az utazás előtt is azt beszéltük a férjemmel, hogy normálisak vagyunk-e, ez alapján választunk nyaralási célpontot és olyan valakihez utazunk 600 km-t, akit előtte sose láttunk, csak a Gyerünk, anyukám! és az online beszélgetések kötnek össze. :)

Nem bántuk meg! Sőt! Annyira szuper volt és olyan jó volt találkozni Szabinával, mintha mindig is ismertük volna egymást, csodálatos volt :) Annyira szuper élményt adott, hogy jövőre tervezzük, újra megyünk :) És ez nélkületek sosem jött volna össze. ;)

A nyaralás után már nagyobb lelkesedéssel csináltam a tornákat (ott nem tornáztam, elég volt a sok túrázás :) ), és kezdtem visszatérni az életbe.

Aztán egy augusztusi családi grillezésnél, amikor már szemmel látható mennyiség fogyott el az eperborból is, hugim kérdezte, hogy miért nem jelentkezek az őszi programkörbe háziasszonynak, biztos jó lenne és segítene a motivációban is.

Ott és akkor hirtelen felindulásból ki is töltöttem a kérdőívet az esélytelenek nyugalmával, mondván, hogy már úgy is csak egy nap van a jelentkezési határidőig és tuti már ki lettek választva a háziasszonyok.
Aztán jött levél a Katitól... :D

Innen már nincs visszaút, gondoltam, és nem is akartam, hogy legyen, mert éreztem, hogy erre van most szükségem és eddig mindig olyan jó dolgok sültek ki abból, ha itt, a Gyerünk, anyukám! kötelékében kiléptem a komfortzónámból.

Fantasztikus 8 hét volt! Szuper háziasszony társakat kaptam, eszméletlen jófej embereket ismertem meg, sokkal jobban ment a torna is, végre elkezdtem élvezni, és úgy éreztem, hogy visszakaptam ugyanazt a lelkesedést, amit év elején éreztem.

Hiába a sok betegség a gyerekeknél, hiába az iskolakezdés körüli mizéria, minden a helyére került és vitt a lendület.

Külön örültem, hogy elmehettünk megnézni az új stúdiót, találkozhattunk veletek és részt vehettünk a könyv elhagyásos akcióban is. :)

Most életemben először 2 programot csinálok egyszerre, a Formabontót (örök megunhatatlan és abszolút kedvenc) és az ÜKK-t (nem akartam kihagyni az előző évi után, annyira hozta a karácsonyi hangulatot :) ). Újabb mérföldkő, újabb határfeszegetés, és imádom, szeretem, köszönöm, hogy vagytok!

Még a karácsonyi vacsorát várom, most már nagyobb lelkesedéssel és pánikrohamok nélkül :) Ott tali!

Üdv, Erzsók

Jelentem, találkoztunk a karácsonyi bulin, egy élmény volt!!! Köszönjük a történetet, a hűséget, a lelkesedést, jó hogy velünk vagy, Erzsók! :)