Éva élete teljesen megváltozott az idén

Sokféle édesanya létezik. A frissen szülttől kezdve a folyamatosan szolgálatban lévőtől az önállósodó gyerekek utáni űrrel küzdőig, a lista végtelen. Éva akkor talált rá a Gyerünk, anyukám! edzéseire, amikor a gyermekei kiröppenése után próbálta új alapokra helyezni az életét.

Ez nem egy klasszikus gyerünk anyukám történet lesz, hiszen nem most szültem, nem szoptatok, nem hurcolok hisztis kis manókat edzésre, különórákra, nem zuhan le a fejem egy-egy megoldatlan mateklecke felett…. Két felnőtt gyerkőcöm van már, de mindezt én is végigcsináltam, s azt gondolom az anyaság nem szűnik meg attól, hogy a gyerekeink felnőnek. 

Ráadásul a számok hiába mutatják a koromat, lélekben (és remélem testben is) jóval fiatalabbnak érzem magam a koromnál.  

Tény, hogy – ahogy egy posztban meg is írtam egy Facebook csoportban -  nekem a tornázásban nem a kúszómászó örökmozgó okoz gondot, vagy az iskola-ovi -játszótér logisztika… DE nekem is vannak nehezítő körülményeim, engem is sokszor elrabol és leterhel a munka, a nagyobbacska gyerekekkel is kell hébe-hóba törődni, na és nem segít a változókori női minőség sem… DE higgyétek el, ismerem a ti picibabás és nagyobbacska gyerkőcös problémáitokat is és csak bíztatni tudok mindenkit, hogy fel a fejjel, vége lesz ennek is…. Na és ha vége lesz… akkor meg az lesz a baj, hogy felnőtt, hogy jaj sosincs itthon, izgulhattok az érettségin, felvételin, szerelmi csalódáson, mikor ér haza éjjel és milyen állapotban. Szóval gond mindig van/lesz, de öröm is, annál több. 

S hogy hogy kerültem ide? És miért pont most? 
Mert bizony olyanra sikeredett nekem ez a 2023-as év, hogy minden eddigi rutin felborult. 

Adott egy okos, sármos, cuki nagyfiú.. igen, ő az én csemetém, aki - bár már egy ideje külön lakott - de idén augusztusban oltár elé vezette választottját… vagyis MEGNŐSÜLT. Jézusom… igen…  végleg kirepült a kis meleg anyai fészekből…. 

Na és adott egy szintén cuki, okos és szépséges nagylány, az én (sokak szerint klónozott) nagylányom, aki pedig friss diplomával a kezében úgy döntött világot lát és tapasztalatot gyűjt, így kiment Barcelonába dolgozni. Egy - azaz EGY HÉT – leforgása alatt mindkét gyerek gyakorlatilag véglegesen kirepült… 

Az esküvő hatalmas boldogsága és érzelmi sokkja után 5 nappal kivittük a lányomat Barcelonába, ahol könnyek között búcsúzkodtunk. A hazafele út felében nem bírtam abbahagyni a zokogást, szegény férjem már azt sem tudta hogy vigasztaljon. Tudtam én, hogy nagyon jó dolga lesz és örültem is, hogy ilyen vagány, na de mégiscsak. Eddig elsősorban és mindenek felett ANYA voltam… akárhogy is vannak egy nőnek más szerepei …. persze voltam feleség, igyekeztem nő is lenni és mellette a vállalkozásomat építgettem egyre nagyobb sikerrel… de hát mégiscsak mindig szükség volt rám, mint ANYA. Na de most mi lesz????

A fiamnak már a feleség a fészek és ez így van rendjén, a lányomnak szüksége van még rám talán…. na de több ezer kilométer távolságban ez max. néha egy kis lelkitámasz, online csevegés…. MI LESZ VELEM??? 

Megzuhantam, de úgy isten igazán…. még pszichológushoz is elkezdtem járni… (életem második legjobb döntése a Gyerünk, anyukám! mellett). Mindenkit bátorítok, ne féljetek (én legalábbis féltem…) baromi jó dolog - ha jót találtok -. 

Életközépi válság??? Azt hiszem valami ilyesmi…. Baromira nincs rendjén és nem igazságos, hogy amikor a női szervezetben amúgy is dúlnak a harcok a hormonokkal és mi ennek a játéknak elég csúful az áldozatai vagyunk, éppen akkor – minő egybeesés – repülnek ki a gyerekek… kezded meg elunni azt amit addig csináltál (kiégés közeli állapot)… szóval tényleg minden, az egész világ a NŐ ellen fordul.
De mi sosem hagyjuk magunkat, nem adjuk fel…. 

Elhatároztam, hogy én bizony legyőzöm az összes mumust…. 
Jöttek a nőgyógyászati problémák (ciszta, mióma, méhsüllyedés…. nem, nem viccelek, ez mind…) a felborult menstruáció csak hab a tortán. Most mi lesz?  
Hát mi lenne? Kerestem egy profi nőgyógyászt … pipa (na jó, majdnem)

Közben felmondták a beleim a szolgálatot….. jézusom, betegségtudat, rettegés…. meg persze állandó rosszullétek, vizsgálatok… Na és most mi lesz? Hát ezt is helyretettük…. Hosszú menet volt és sok önfegyelmet igényelt, de visszaállítottuk a felborult bélflórámat, új étkezési szokásokat vettem fel… időszakos böjtölök… és nem kegyetlenségnek élem meg, hanem örömnek, szabadságnak. A saját sorsom és testem alakítója lettem bizonyos mértékben. 

Most már van, aki a lelkemen segít, van aki a testi egészségemen  – és hurrá itt vagyok én, magamnak, aki segíthet mindezt összerendezni….

Megértettem, hogy most azért kaptam időt az univerzumtól, mert magamra kell fordítanom…Szükségem van rá, ahhoz, hogy újra egyben legyek és boldog legyek. És ez így van szerintem kitalálva…. szóval a Sors mumussága lehet, hogy nem is annyira mumus…. máshogy talán nem is működne a nagy egész. 
Kialakítottam új rutinokat…. 
- Séta a kutyával, (majdnem) minden nap…. ez alól kivétel, ha pocsék az idő…. ennyire nem lettem azért fanatikus… 
- Reggel nagyra nyitom az ablakot és a telefonom helyett elnézek messze a horizontra, ezt a pszichológus javasolta… azt mondta teljesen más idegpályákat stimulál a távolba nézés… közben elgondolkodom a napomon, mik a feladataim… milyen jó dolgok fognak aznap történni velem… a rosszakra nem fókuszálok, azok úgyis jönnek, ha akarnak, de nem várom őket tárt karokkal.
- A reggeli kávé mellet kielemzem az alvásomat… ja igen, okosórát is beszereztem persze, hiszen ez is motivál az egészségesebb és tudatosabb életminőségre törekvésben. 
- Elkezdtem duolingóval spanyolul tanulni, ha már a lányom Spanyolországban van… Imádom… nincs nap, hogy kihagynám és mivel olaszul jól tudok, egész jól haladok. Nem mondom, lassabban ragadnak meg a szavak a fejemben, mint régen... de nem ez a lényeg! Mozgassuk az agyi pályákat is… 

Minden fronton harc az öregedés ellen!!!! 

És akkor itt jött a „gyerünk anyukám”, a legjobbkor… valahogy beleakadtam a posztokat pörgetve…. megnéztem a programokat…. elkezdtem az ingyenes videókat… és arra jutottam, hogy ha fizetek érte és ráadásul csapatban egyszerre csináljuk, akkor ez egy remek motiváció arra, hogy valóban csináljam!!! 

El sem tudom mondani mennyi ingyenes Youtube videóra tornáztam már életemben… mindig olyan lelkesen indult, aztán szép lassan abbamaradt. Jártam zumbázni, női tornákra, kondiba személyi edzővel…de mindig olyan nehezemre esett összecuccolni és elmenni, beilleszteni a napomba, hogy mikor nem gond, hogy úgy nézek ki, mint egy csapzott kutya…. Nekiálltam futni is régebben, alkalmazással, tök büszke voltam magamra, hogy megcsináltam…. de nem sikerült megszeretnem. Aztán a méhsüllyedésem miatt már nem is szabad… (hurrá… papírom van róla, hogy nem futhatok :DDD). 

Láttam, hogy nálatok vannak direkt nem ugrálós órák… a jógával már régebben is szimpatizáltam, csak nem találtam meg azt az embert, akivel ezt örömmel csinálnám….  mostmár ez is megvan. Mindenkit nagyon szeretek, de Luca nélkül szerintem nem érdemes élni.

A Pilatest már a gyógytornászom is javasolta, mert persze a gerincem is kampec már jó ideje…. volt, hogy hetekig ágyban feküdtem… operálni akartak, de nem hagytam és milyen jól tettem, hiszen azóta is (20 éve immár) karban tudom tartani.  Most is olyan órákat választottam, ahol figyelni tudok a nyavalyáimra … Soha sehol még nem voltak ilyen figyelmes oktatók, mint itt Ti!!!! Mindig figyelmeztettek a helyes tartásra, tényleg odafigyeltek ránk, hogy ne kárt tegyünk magunkban…. annyira, de annyira jó veletek! Flóra hangja pedig olyan, mint a bársony….. simogat… 

És akkor még nem is beszéltem a versenyről, érmekről, ranglistákról….. amikor ezt megláttam vérszemet kaptam… már csak emiatt nyomtam le még egy edzést.. meg még egyet, mert milyen menő már, hogy a velem együtt kezdők között a 10-es mezőnyben vagyok!! Engem ez borzasztóan motivál…… 

Most azt érzem örökre az életem részei maradtok, amíg meg bírom mozdítani a végtagjaimat.

Összeállt a kép, az új életem… a gyerekek mindennapos jelenléte nélkül. Persze a férjemmel is igyekszünk sok tartalmas időt együtt tölteni (most már mindenre van időnk!!! nem kell bébicsősz, ha színházba akarunk menni vagy bulit szervezni) Egyre jobban érezzük a lemez B oldalának az örömeit… de azt hiszem minden nőnek, aki valaha anya lett, önmagával kell ezt a csatát megvívnia…. 

Úgy érzem – hála Nektek is - én megtaláltam a saját utamat. Namaste.

Az a helyzet Éva, hogy még mindig nem vagyunk biztosak benne, hogy nem a lányod képeit küldted-e el véletlenül. :))) Maradj velünk sokáig ilyen csinosan, mosolygósan, sugárzóan!