Kijelentkezett felhasználó kép

Legyen február a gátizom hónapja

Legyen február a gátizom hónapja

Ez nem egyszerű kampányfogás. A számok, a tapasztalatok és a női test működése ugyanarra mutatnak: a gátizom állapota hosszú távon meghatározza az életminőséget, mégis az egyik leginkább elhanyagolt terület, miközben a női test működésének kulcsszereplője. Nemcsak szülés után, nemcsak menopauzában, és nem csak akkor, amikor már problémát okoz. A gátizom állapota végigkíséri a női élet különböző szakaszait, és minden nagyobb testi változásnál új kihívások elé kerül.

A Gyerünk, Anyukám! korábbi cikksorozatai részletesen bemutatták, milyen testi változásokkal jár a terhesség, a szülés utáni időszak, valamint a menopauza alatti és utáni életszakasz. Ezek különböző élethelyzetek, mégis ugyanarra futnak ki: a gátizom minden esetben érintett.

Terhesség alatt a testsúlynövekedés, a hormonális lazulás és a fokozódó nyomás miatt.
Szülés után az izmok, idegek és kötőszövetek regenerációja miatt.
Menopauza idején az ösztrogénszint csökkenése és a szövetek rugalmasságának változása miatt.

Mit mutatnak a számok valójában?

A „sokakat érint” gyakran megfoghatatlan kifejezés. Ezért készült el korábban a Gyerünk, Anyukám! saját Gátizom-körkép kérdőíve, amelyet 2300 nő töltött ki, az eredmények pedig kijózanítóak voltak:

  • a szülésen átesett nők 70%-a tapasztalt már valamilyen mértékű vizeletszivárgást

  • közel 20% számolt be bélinkontinenciáról, azaz székletvisszatartási nehézségről

  • a bélgázok visszatartása 65%-nak okoz gondot

  • az az érzés, hogy nem sikerül teljesen kiüríteni a hólyagot vagy a beleket, a válaszadók körülbelül 60%-át érinti

  • a nők 45%-a rendszeresen tapasztal más okkal nem magyarázható deréktáji, kismedencei vagy gáttáji fájdalmat

A szexuális tünetek szintén jelentősek:

  • több mint 60% él át fájdalmat együttlét során

  • közel 70% számolt be csökkent libidóról

  • a válaszadók 63%-a naponta érzi a gátizommal kapcsolatos tünetek negatív hatásait

Fontos hangsúlyozni, hogy a kitöltők döntő többsége nem a gyermekágyas időszakban van, sokan több mint egy évvel az utolsó szülés után válaszoltak.

Miért marad mégis háttérben a gátizom?

A kérdőíves válaszok és a korábbi felmérések nagyon hasonló mintázatot mutatnak. A legtöbben hallottak már a gátizomtorna fontosságáról,sokan végeztek is korábban gyakorlatokat, akár tanfolyam keretében, mégis csak kevesen tudták tartósan beépíteni a mindennapokba.

A leggyakrabban említett akadályok:

  • a rendszeresség hiánya,

  • bizonytalanság a kivitelezésben („jól csinálom-e?”),

  • időhiány,

  • és az, hogy a gátizom nem fáj azonnal, nem látványos, ezért könnyen háttérbe szorul.

Ez a minta független életkortól, szülések számától vagy aktuális élethelyzettől. A probléma nem az információ hiánya, hanem az, hogy a gátizomtorna nem válik szokássá, pedig a gátizom nem egyszeri projekt, a gátizom működése nem statikus. Változik a testtömeg, a terhelés, a hormonháztartás, a mozgásformák, és ezzel együtt az izom működése is. Ezért félrevezető úgy tekinteni rá, mint egy egyszer elvégzett, kipipálható feladatra.

Sokkal reálisabb szemlélet az, ha a gátizmot rendszeresen karbantartandó területként kezeljük. Olyan izomcsoportként, amelyet időről időre érdemes újra aktiválni, újratanulni és tudatosan bevonni a mozgásba.

Miért lett február a gátizom hónapja?

Február egy átmeneti időszak. Az év eleji lendület már lecseng, a tavaszi újrakezdés még előttünk van. Ez ideális alkalom arra, hogy ne új elvárásokat állítsunk fel, hanem visszatérjünk olyan alapokhoz, amelyek hosszú távon hatnak a testi komfortérzetre, a mozgásbiztonságra és az életminőségre. A gátizommal való munka nem mindenkinek ugyanazt jelenti. Van, akinek elegendő az ismétlés, a gyakorlás visszahozása a rutinba, de van, akinek hasznos végigmenni újra - vagy épp először -az anyagon, rendszerezni a tudást és tudatosan felépíteni a regenerációt.

Februárban mindkettőre lehetőség van: