Kijelentkezett felhasználó kép

Terepre, anyukák! - élménybeszámolók a Garmin WTF Sztendréről

Terepre, anyukák! - élménybeszámolók a Garmin WTF Sztendréről
Próbáld ki 7 napig ingyen! Kipróbálom

Néhány vállalkozó szellemű, futást kedvelő anyukánk részt vett a vasárnapi Garmin WTF Sztendre elnevezésű futóversenyen - erről írtak nektek szuper kedvcsináló élménybeszámolót. Mert futóversenyek lesznek még, és lehet rájuk készülni!

Élménybeszámolók a futóversenyen résztvevő anyukák tollából

 

Nagyon szeretem a terepfutást, és a kihívásokat is, ez az új verseny pedig igazán kíváncsivá tett. Nem volt kérdés, hogy a terep verziót választom, és mivel jövő héten is megyek versenyre, az M táv bizonyult "komfortos"-nak. Persze Vöröskő felé mászva ez már minden volt, csak nem komfortos. Alaposan megdolgoztatott a hegy, bár a lábaim simán bírták, a szufla, az nem. Ezzel együtt élmény volt felérni, majd bedöcögni Pap-rétre, ahol már nagyon boldog voltam, hogy eljöttem.

A verseny nagyon jó hangulatú volt, a szervezők és az önkéntesek is mind kedvesek és lelkesítő voltak. A rajtcsomagot, a frissítés és a befutóban kapott finomságok első osztályúak. És hogy még jég is volt fent!!! Kifejezetten örülök, hogy a fővárosból könnyen elérhető, mégis gyönyörű helyekre szervezik a versenyeket. Októberben is ott a helyem! - Tünde 

 

A futást kedvelő anyukák számára Szentendrei Garmin WTF egy kihívást és megmérettetést is jelentő esemény volt.

 

Már volt nevezésem egy következő heti versenyre, de mikor megláttam a WTF Sztendre kiírását, eldöntöttem rögtön, hogy én itt tuti elindulok valamilyen távon. Már rég kacsintgatok a terep felé, de mivel babakocsival kezdtem futni tavaly (és ezzel összefüggésben rendelkezem egy kislánnyal), így kevés az alkalmam terepen futni. Nagyon tetszett, hogy voltak kezdőknek szánt távok, meg persze a rókás logó is.

Tekintettel az 1 hét múlva lévő versenyre, a terep 8,7 km-re neveztem be. Az eleje nagyon emelkedős volt, szűk ösvényekkel, szóval viszonylag keveset futottam tempóban, de kárpótolt, hogy felvittek egészen a Vörös-kőig. Onnan már kezdő számára is jól futható volt a terep, előzni is volt hely, így se félreállni, se toporogni nem kellett. Az út végig jól ki volt jelölve, ha egyedül vagyok, se tévedtem volna el. A végén pedig kedves emberek vártak bőséges frissítéssel. A finish után viszont még volt 6 km vissza a rajtig, a cuccokig, kocsiig. Ez kicsit faramuci volt. Mivel sajnos sietnem kellett vissza, így végül azt is lefutottam. Nagyra értékelem, hogy a verseny szervezői szemét minimalizálásra törekedtek, hogy nem voltak fölösleges szóróanyagok és műanyag poharak. Az indulók részéről se láttam szemetelést, pedig sokan voltunk. Szóval nagyon örülök, hogy most már biztosan lehet ezt így is! Köszi a sokféle távot, a szép érmet, pólót, zsákot és a szervezés!   - Zsuzsi 

 

A Budapesthez közeli helyszín a futást kedvelő anyukák számára is könnyen elérhető volt, legalábbis sokan jelezték, hogy éppen emiatt vettek részt a futóversenyen.

 

Tulajdonképpen azért indultam ezen a versenyen, mert egy régi, kedves ismerősöm első saját szervezése volt. Ezelőtt sosem futottam terepen, ennyi emelkedőt meg pláne nem. Félek a vaddisznóktól, a csúszómászóktól, és különben is, csak aszfalt cipőm van. Be is voltam rezelve rendesen!

Olyan kedves, családias hangulat fogadott a versenyközpontban, hogy elszállt az aggodalmam, menet közben meg kiderült, milyen nagyvonalú volt a szintidő is. És hát imádtam! A célnál majdnem elbőgtem magam, mert futottam már ennél sokkal többet is, de ilyen csodásan nem éreztem magam közben. Pedig még erdei siklót is láttam! :) - Hajni 

 

A futást sokan élik meg örömteli eseményként, és akkor is túlcsordul bennük az elégedettség és boldogság, ha máskor jobb időt futottak.

 

Szomszéd Zsófi anya- és futótárssal mi a 12 km-es aszfalttávnak vágtunk neki (6 km fel, 6 le). Nem kicsit voltam berezelve a 280 m szinttől és a meleg is olyan elképzelhetetlennek tűnt, amikor neveztünk. Erős emelkedővel indult, aztán a közepe egész lankás, a vége pedig megint bedurvult, de legalább árnyékban. Párszor eszembe jutott, hogy ha #mindmeghalunkFertőiRéka idén UB-n futott, akkor ezt én is kibírom valahogy. :D Aztán csak felértünk a Pap-rétre, ahonnan a visszaút már tényleg örömfutás volt. Gyönyörű erdő, jó levegő, piszok meleg, szuper szervezés, dinnye a célban, szép póló, semmi tömegnyomor, semmi műanyag pohár, semmi szemét, szóval nekem nagyon tetszett. Addig én ezt tutira nem hagyom annyiban, amíg egyszer belegyaloglás nélkül fel nem jutok a Pap-rétre! Örültem annak is nagyon, hogy a lelkesítő irományaik olvasgatása után találkoztam Hajnival, Tündivel és Zsuzsival is.  :) - Viki 

 

A futást kedvelő anyukák számára nyilván a célba érés is fontos, de sokan vallották úgy, hogy a rajt és a célvonal közti út még soha nem volt ennyire élvezetes.

 

Ha te is szeretnéd kipróbálni magad a futásban és terepfutásban - és az élménybeszámolók írásában -, akkor készülj, lesz még rá lehetőség, a RUNaway által szervezett eseményeken biztosan ott lesznek a Gyerünk, anyukám! futói is, a szervezők pedig kedvezményt is biztosítanak számunkra a nevezési díjból! Figyeld a híreket, és fuss te is velünk!