Anyukák Anyukái - 50 felett is fitten - 1. rész

"Soha nem késő elkezdeni mozogni." Ezt a kilisét szeretnénk most megtölteni tartalommal. Ismerjétek meg három 50 év feletti tornászunk történetét.

Nemrégiben útjára inult a Gyerünk, anyukám! Anyukák Anyukái Facebook csoportja, ahová az olyan tornászaink jelentkezését várjuk, akik betöltötték az 50. életévüket. Hogy miért volt erre szükség? Mert úgy éreztük, hogy ki kell emelnünk ezt a korosztályt, szerettünk volna nekik egy olyan platformot is biztosítani, ahol egy kicsit egymás között lehetnek. Büszkék vagyunk arra, hogy ennyi kitartó és szórakoztató, szellemes nő verődött itt egy csapatba, ők a bizonyíték arra, hogy mozogni mindig érdemes, változni és változtatni bármikor lehet. És hogy ezt ne csak mi állítsuk, megkértük néhányukat, hogy írjanak néhány sort magukról és a Gyerünk, anyukámmal való viszonyukról.

Először is, szeretnénk nektek bemutatni az Anyukák Anyukái csoport állandó háziasszonyát és kedves munkatársunkat, Antal Erikát, akinek lehengerlő személyisége, és kiváló humora mellett komoly Gyerünk, anyukámos múltja is van.

"Mindig azt gondoltam magamról, hogy én egy lusta alkat vagyok, jó ne fogalmazzunk ennyire sarkosan, mondjuk úgy, hogy inkább kényelmes, mint aktív vagyok. Mondom, ezt gondoltam magamról, aztán végig gondolva az elmúlt fél évszázadot (meg egy picit), arra kellett rájönnöm, hogy azért én, ha kihagyásokkal is, de mindig mozogtam valamit. Tehát nem volt kérdés, amikor ismét egy hosszabb kihagyás után a kezemet nem bírtam már felemelni, hogy újra el kell kezdeni tornázni.

A GY. A. a legjobbkor jött. Rögtön fejest ugrottam az akkor induló Formabontóba, és egy olyan közösségben találtam magam, ami nagyon inspiráló volt. Sok-sok reggel másztam ki csak azért az ágyból, hogy ne hagyjam cserben a csoportot. És gyűrtem a tornát. Őszintén szólva 50-en túl voltak gyakorlatok, amik kevés híján padlóra küldtek, a le-föl ugrálás, és saját súlyos gyakorlatok nem mentek. Ez utóbbi érthető, nyilván nem vagyok egy fogpiszka. De ezek sem vették a kedvemet, toltam, és csináltam, ahogy tudtam, és szép lassan GYA függővé váltam. Imádom a közösséget, imádom a sok, igazán jó humorú, okos, értelmes anyukákat, imádom az egész rendszert, ahogy fel van építve.

És a legutóbbi örömöm az, hogy kiderült, milyen sokan vagyunk 50 felett a közösségben. És, hogy milyen ebben a korban aktívnak lenni? Már nem az esztétikáról szól a motiváció (legalábbis nálam), és ez felszabadító érzés. Azért csinálod, hogy mozgékony maradj, hogy fel tudd emelni a kezed, amikor a tányért a polcra teszed, hogy a pedikűrözésnél elérd a lábfejedet, hogy be tudd csatolni a szandálodat fújtatás nélkül, hogy elbírd a 10 fős családnak főzött húsleveses fazekat, hogy lépést tudj tartani az unokával, és ne csak a padon ülve figyeld, hogy szaladgál. A torna néha nyögvenyelős, néha itt fáj, néha ott, de csinálod, mert az érzés, amikor végeztél egy-egy tornával, hogy ezt is megcsináltad, megfizethetetlen. Hiszem, hogy idősebb korban a függetlenség megtartásának egyik módja a mozgékonyság megőrzése, ezért, ha időről-időre elő is tör a kényelmes énem, újra és újra belekezdek az edzésekbe."

 

+++

 

A soron következő történetet Ica osztotta meg velünk, akit - több 50 feletti tornászunkhoz hasonlóan - a lánya csábított a Gyerünk, anyukámba.

"Soha nincs késő elkezdeni a mozgást! Higgylétek el, hogy Nektek is sikerül! Kicsit kétkedve, kicsit már feladva mindent vágtam bele 60 évesen A Nagy Súlyrakezdő programba. Hogy jutottam el idáig? Röviden: Eddigi éveim során központi szerepet játszott az állandó fogyókúrázás: csodabogyók, porok, vagy az éppen aktuális diétaőrület. A kilók fe-le jojóztak, aztán már csak fel. 30 éves koromig néptáncoltam, aztán már csak az óvodai testnevelés foglalkozásokon mozogtam. 10 évvel ezelőtt pajzsmirigy probléma miatt a fél pajzsmirigyemet eltávolították. Ettől kezdve "felmentettem" magam a mozgás alól, úgy sem tudom leadni a felesleget címszóval. 

És elérkezett a nyugdíjba vonulás, vele együtt a felesleges vagyok érzése, kis lustasággal és önsajnálattal (itt fáj, ott fáj) keverve, aztán az "ellendrukkerek" megjegyzései: "Mit akarsz 60 évesen?" "Jó vagy te így is!" Itt avatkozott be a lányom, aki befizetett a Nagy Súlyrakezdő programba. Nagyon hálás vagyok neki és az oktatóinknak! Úgy érzem, tisztességgel végigcsináltam a programot - minden nap tornáztam - néha lassabban ment, de nem hagytam abba, és az étrendet is betartottam. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel (-8 kg) és ettől kezdve a mozgás már a mindennapjaim része lett és lesz. Aztán folytattam a Formaszerviz programmal, majd a Pilates Guru következett, amit annyira megszerettem, hogy négyszer (!) ismételtem. Nem volt és azóta sincs megállás. Januárban már a harmadik évet kezdtem a Gyerünk, anyukám programjaival.

Összegezve: Fél év után 12 kg-tól szabadultam meg és sok-sok cm-től. Voltak közben elcsábulások (fagyi, kis édesség), voltak hullámvölgyek, mikor nem ment annyira a mozgás, kicsit vissza is kúszott néhány kiló, de a mínusz 10-11 kg-ot azóta is tartom. Büszke vagyok arra, hogy 62 évesen a "fanatikusok" között a 10. helyen vagyok a ranglistán. Nagyon jó érzés, hogy beleférek a kedvenc nadrágomba, és az uncsikkal is tovább bírom a "nagyilestrapálást". Mindenkinek jó szívvel ajánlom a programokat!

Ica - 62 éves nagymama, aki alig negyvennek érzi magát."

 

+++

 

A következő egy különösen érdekes történet. Erzsi 58 évesen vágott bele a 4 Hetes Szétnyílt Hasizom Regenerálás tanfolyamunkba, és beleegyezett, hogy közzé tegyük a levelét, amit a tanfolyam után küldött nekünk.

"Rólam csak annyit: 58 éves vagyok, három felnőtt gyerekem és két kisunokám van. Nem túl sportos gyerek- fiatal- és fiatal felnőtt kor után már több mint 45 évesen kezdtem el rendszeresen mozogni: Pilates, néhány éve dinamikus jóga és néhány gyalogos zarándoklat Magyaroszágon.

Március közepe óta ismerlek Benneteket, és néhány nap próba után a "Maradj otthon" videótárral kezdtem Veletek mozogni. A hasizmom még a második terhességem alatt szétnyílt, azt mondták: ez van, és én is elfogadtam, hogy normál súlyom mellett pocakom van. Május 3-án úgy döntöttem, nincs vesztenivalóm, a Videótár mellé megvásárolom a hasizom-regeneráló tanfolyamot is. Legfeljebb nem változik semmi, hiszen évtizedek teltek el a szüléseim óta...

Az elmúlt hónapban párhuzamosan csináltam a Videótár szelídebb (általában közepes nehézségű, inkább alakformáló) videóit (a térdeim nem bírják az ugrálást) és a hasizom-regeneráló videókat. A hasfalam 2 ujjnyira volt nyitva, most 1 ujjnyira. A derékbőségemből lejött 3 cm (az övemet beljebb kellett húzni) és könnyebb lettem 1 kilóval. (...) Természetesen szeretném tovább csinálni a mini-videókat és folytatom a Videótárat is.

Minden jót kívánok a csapatnak!"

Erika, Ica és Erzsi története is bizonyítja, hogy a mozgás nem korfüggő, nem a huszon- és harmincévesek kiváltsága, soha nem késő belekezdeni, vagy újrakezdeni. Nem kell belenyugodni a plusz kilókba, nem kell elfogadni a szétnyílt hasizmot, mert megfelelő testmozgással és étrenddel, kortól függetlenül is megvalósíthatók a célok! A következő cikkben három újabb 50 feletti tornászunk történetét mutatjuk be Nektek!

 

Ha kérdésed lenne, hogyan vágj bele 50 év felett a mozgásba, írj nekünk a szerintem@gyerunkanyukam.hu címre és segítünk!