Kijelentkezett felhasználó kép

„Anya erős, még elbír engem” – Fibeczné Vajda Zsófia története

„Anya erős, még elbír engem” – Fibeczné Vajda Zsófia története
Próbáld ki 7 napig ingyen! Kipróbálom

A rendszeres mozgáshoz nemcsak elhatározás kell, hanem az is, hogy megtaláljuk a saját ritmusunkat. Zsófia két év alatt rengeteget változott, és közben azt is megtapasztalta, mennyi erőt adhat, ha időt szánunk magunkra.

"2 év, 430 pont, 21 program, -12 kg. Energikus, elszánt, magabiztos, szuper és elsöprő. Ezeket mondja rólam a Gyerünk, Anyukám; és lassan kezdem is elhinni magamról. 😊

 Amióta „felnőtt” lettem, szerettem tornázni, szinte a mindennapjaim része volt. Aztán jött a covid, a termek bezártak, én meg ott voltam, hogy akkor most mit csináljak. Az otthoni torna soha nem ment, egyszerűen nem tudtam rávenni magam – próbáltam neves fittnessguruk videóit, névtelen Youtube-ereket, de mind hamvába holt. Aztán terhes lettem – sokat vártunk a kisfiunkra, el is vesztettünk babákat, így érkezése egy csoda volt, ugyanakkor egy félelem is. A terhesség alatt a torna még távolabb került tőlem, inkább rengeteget sétáltam.

Pontosan él bennem a kép, amikor legelőször hallottam a GYA-ról. A kisfiam 2,5 hónapos volt, amikor egy volt kolleganőm írta cseten, hogy épp elkezdte a hasizom regeneráló programot. Akkor utánanéztem én is, de nem éreztem erőt és elköteleződést sem akartam vállalni friss anyukaként, örültem, ha túlélek.  Akkor nekem a baba volt a minden; utólag visszagondolva néha adhattam volna magamnak több ’énidőt’. Lustaság, fáradtság, kimerültség, ’én magamnak szültem’ gondolatok – ez mind gátolt.

Aztán ugrunk az időben (mindezt torna nélkül eltöltve); kisfiam 3 éves volt, amikor szomszédom, aki már a kezdetektől GYA-s mondta, hogy ha tornázni szeretnék, itt ez a remek program. 2-es, 3-as Erősítő szinten kezdtem, elég gyorsan fejlődtem, éreztem, hogy ettől magasabb szintre is képes vagyok. Csináltam a tornákat, egész jól teljesítettem, volt sikerélmény, gyűltek a pontok. Szerettem. Aztán azon vettem észre magam, hogy tudatosan kezdem beépíteni a napjaimba; muszáj volt, különben a munka, család, ’énidő’ hármasában elveszek.

De nem volt ez mindig így. Egy multinál dolgozom 14 éve, ahol a covid óta van home office. A tornákat igyekeztem a HO napokra és hétvégére időzíteni, általában délután. De hamar rájöttem, hogy délután akar mindenki mindent, így újratervezés. Próbáltam este, amikor férjem altatott, vagy miután én letettem a gyereket, de a torna csak felpörgette az amúgy is nehezen relax-ba kerülő testem, lelkem. Mindig azt hangoztattam, hogy én nem vagyok reggeli tornázós típus, meglepődve néztem, akik már hajnal 6-kor posztolják a tornákat. Na jó, ennyire korán nem, de lerakom a gyereket az oviba, átpörgetem a napi teendőket, és gyorsan letolom a tornát. Jól indul a nap, egy nagy pipa már az elején, fel is pörget, energiát ad.

Én a statikus, kevésbé pörgős órákat szeretem, így ezen a vonalon mozgolódtam – Erősítő szintjei, Pilatesek, Popsizom, Express programok. Imádtam a tabatát, hiába pörgős, de az nagyon vitt. Most a Mozgásprogram 40+-ban vagyok, és mostanra érzem, hogy úgy igazán fejlődtem, izmot alakítottam, tónusosabb lettem. Az új PowerWomen program a következő, szeretem a kihívásokat, sőt, háziasszony is leszek.

Ja, és a legelején írtam a -12 kg-t. 2026. januárjában elkezdtem az étrendet – eddig se ettem gyorskajákat, egészségesen étkeztem, zöldségek, gyümölcsök, de soha (!) nem diétáztam, kivéve a terhességi cukrom miatt. De a kalória. Rá kellett jönnöm, hogy bizony a torna mellett már az étkezésre is figyelnem kell, a testem nem úgy működik, mint régen. Ránéztem fél szemmel egy adag ételre, és máris feljött fél kg. Az étrendes ételek gyorsan elkészíthetők, változatosak, és ami nekem a legjobban tetszett, hogy mozaik, engedi a szendvicset (ugyanis nálunk a reggeli és vacsi sokszor szendvics variáns), illetve abszolút férj- és gyerek kompatibilis, vagy pici változtatással azzá tehető, és én még mindig diétásan tudom enni.  Sportokon kívül csatlakoztam zöldséges kihívásokhoz (olyan klassz és gyors recepteket tanultam; plusz a férjem azóta eszik gombát), a testembe is vissza költöztem (gát, has, hát edzések) – ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy egyre elhivatottabb, nyitottabb lettem, és elkezdtem követni a Facebook csoportokat.

Szeretem a közösségi életet is; 2024-ben voltam a karácsonyi partin, jókat beszélgettünk, nevettünk, ettünk, táncoltunk, és még ajándékhúzás is volt. Emlékszem, Flórától kaptam ajándékot – ez volt az a pillanat, amikor először éreztem, hogy milyen emberi dolgok történnek itt.

Nekem is vannak rögös állomások, családi, munka-, egészség, és egyéb a szokásos mindennapi megoldandó feladatok; sokszor nehezen vettem/veszem rá magam, hogy odaálljak, de azt érzem, hogy ez a torna jó, jól vagyok, jó az irány. Igenis büszke vagyok magamra, hogy a kitartásom, következetességem elvezetett idáig. Na meg persze az én támogató férjem, aki bátorít, dicsér, és akivel össze lehet beszélni, hogy úgy osszuk be az időnket, hogy nekem a torna beleférjen.  Nem mellesleg azóta ő is tornázik, és a kisfiam is büszkén mondja, hogy „anya erős’, még elbír engem."

Zsófi, mi is nagyon büszkék vagyunk rád! Két év alatt rengeteget tettél magadért, és közben megtaláltad azt a helyet a mozgásnak az életedben, amit a munka és a család mellett is jó érzés megtartani. Köszönjük, hogy megosztottad velünk a történetedet, és hogy a közösségünk része vagy! ❤️